Egymásnak ellentmondó politikusi és média üzenetek, ünneplő tömegek ujjongó hangjai és a bizonytalanságtól megriadt emberek nyilatkozatai keverednek Katalóniában. A nagy felbolydulást és a szócsatákat a 7,5 millió lakosú spanyol autonóm tartományban megtartott vasárnapi előrehozott (helyi) parlamenti választás eredménye okozza.
A rekordmagas (csaknem 77,5 százalékos) részvétel mellett megtartott voksolásnak ugyanis nagyobb a tétje a 135 képviselő megválasztásánál. Néhány (nacionalista) párt ugyanis azt ígérte előzetesen, hogy győzelmük esetén tárgyalásokat kezdeményeznek Madriddal, vagyis a központi kormánnyal, Katalónia függetlenségéről.
A választást pedig épp az a Junts pel Sí (Együtt az igenért) nyerte, amely a legeltökéltebben támogatja a terület kiválását Spanyolországból. Az önálló államot követelő kétpárti szövetség a voksok 39,6 százalékát söpörte be, s így 62 mandátumhoz jutott. A tartományi parlamentbe bejutott egy másik függetlenség párti erő is, a radikális baloldali Népi Egység (CUP), amely a szavazatok 8,2 százalékával tíz képviselői helyet szerzett.
Ha koalícióra lépnek, abszolút többségbe kerülhetnek a katalán törvényhozásban, de még ebben az esetben sem mondhatják, hogy megszerezték a szavazatoknak legalább a felét. Ez pedig azt jelenti, hogy a választók többsége (52 százaléka) nem támogatja az elszakadást.
Ráadásul a két erő összefogása sem borítékolható, mivel a CUP már korábban jelezte: nem hajlandó együttműködni Artur Más tartományi kormányfővel, akinek a pártja, a Katalán Demokratikus Konvergencia (CDC) a győztes választási szövetség tagja.
A pártok és a média egymásnak ellentmondóan értékelik az eredményt. A katalán sajtó a függetlenségi törekvések diadaláról, a spanyol tömegtájékoztatás viszont azok vereségéről ír.
Madrid egyértelműen ellenzi Katalónia függetlenségét. Már meg is üzente: megakadályozza a terület törvénytelen elszakítását az országtól.
Brüsszel szintén igyekszik lehűteni a kedélyeket. Katalóniát arra figyelmeztette, hogy önállósodása esetén kérnie kell a felvételét az EU-ba, ez pedig könnyen meghiúsulhat, hiszen Madrid bizonyosan megvétózza a csatlakozást. Washington is az egységes Spanyolország mellett tette le a voksát.
A sikert ünneplő Junts pel Sí azonban azt híreszteli, hogy a győzelem politikailag és morálisan is kötelezi a független köztársaság létrehozására. A pártszövetség korábban azt ígérte: ha nyer, felkészül a különválásra, s tárgyalást kezd Madriddal, illetve Brüsszellel. Reményei szerint legkésőbb 18 hónapon belül, vagyis 2017 tavaszáig, elszakadnak Spanyolországtól. A katalán nacionalisták egyik fő sérelme (válóoka), hogy – erős és stabil gazdaságuk kiváló teljesítményének eredményképpen – a terület többet fizet be a spanyol központi költségvetésbe, mint amennyit onnan visszakap. A függetlenedés súlyos csapást jelentene Spanyolországra, mivel Katalónia a legfejlettebb tartománya.
A választás második helyezettje, a Ciudadanos (Polgárok) párt, amely a voksok 18 százalékával 25 mandátumot szerezett, másként látja a helyzetet. Szerinte a katalánok fele sem szavazott a függetlenségre, sőt a többség elutasította azt.
Erre a harmadik helyezett szocialisták (PSC) is felhívták a figyelmet. A baloldali Catalunya Sí que es Pot (Katalónia igenis meg tudja csinálni) párttömörülés azonban úgy véli: népszavazást kellene tartani a függetlenségről, mivel az azt támogató pártok nyertek.
