Stabil kormányt ígér a spanyol parlamenti választás győzteseként a kormányzó Néppárt (PP). A többiek párbeszédet és megegyezést, továbbá új országot, reformokat, sőt illúziókat is vizionálnak a következő négy évre az embereknek, akik vasárnap az utóbbi évtizedek legizgalmasabb voksolásán vehettek részt.
A rendkívül magas, 73,2 százalékos részvétel mellett lezajlott választás eredményeként tíz párt jutott be az új összetételű spanyol parlamentbe, amely január 14-én tartja alakuló ülését. Addig kellene összeállítani a kormányt is, ami nehéz feladatnak tűnik.
A Mariano Rajoy miniszterelnök vezette konzervatív PP győzelmébe ugyanis keserűség vegyül: nem tudta megőrizni eddigi abszolút többségét a 350 fős nemzetgyűlésben. Be kell érnie 123 képviselői hellyel (a szavazatok 28,7 százalékával), ami 63-al kevesebb az eddigiekhez képest. Emiatt viszont koalíciós partner(eke)t kell találnia.
Az első helyet ünneplő tömegnek Rajoy azt ígérte, hogy megpróbál stabil kormányt alakítani. Három lehetséges jelölt jöhet szóba: a 90 mandátummal másodikként befutott szocialisták (PSOE), a mögöttük végzett radikális baloldali Podemos, esetleg a jobbközéphez közelebb álló, negyedik helyezett Ciudadanos centrumpárt.
A Podemos (amelynek neve két féleképp is fordítható: 1. Képesek vagyunk rá, 2. Meg tudjuk csinálni) és a Ciudadanos (Városi polgárok) történelmet írt. Bár négy éve még nem is léteztek országos szinten, a 2014-ben alakult Podemos vasárnap már 69, a Ciudadanos pedig 40 mandátumot, illetve együtt 34,6 százalék szavazatot szerzett. A két pártban nemcsak az a közös, hogy elégedetlenek tömegei álltak melléjük, hanem az is, hogy fiatal politikusok, egy új generáció képviselői vezetik.
Látványos sikerükkel a spanyol belpolitika immár négypólusúvá alakult, felváltva az utóbbi csaknem negyven év szilárd kétpártrendszerét. Ennek az volt a jellemzője, hogy egyszer a szocialisták, máskor a konzervatívok kormányoztak.
A lakosság jó része megelégelte a régiek, vagyis a PSOE és a PP politikáját, hibáit és visszaéléseit, miképpen a magas munkanélküliséget vagy épp a két nagy párthoz köthető korrupciós botrányokat. Helyettük inkább azt a két új politikai tömörülést támogatták, amelyek jelentős változásokat követelnek, illetve ígérnek.
Ezért nehéz elképzelni, hogy a kettő közül valamelyik gyorsan összeáll a győztessel, bár ennek lehetőségét kizárni nem lehet. Máris felvetődött az ötlet, hogy a 36 éves Albert Rivera vezette Ciudadanos alkalmas koalíciós partnere lehetne a győztesnek.
A másik újoncról, a spanyol politika nagy sztárjáról, ez szinte elképzelhetetlen. A magát „megalkuvás nélküli republikánusnak és kommunistának” valló, 37 éves Pablo Iglesias ugyanis azért alapította a Podemost, hogy az úton-útfélen ostorozza a Rajoy-kormányt, főként annak megszorító politikáját. Iglesias a választási eredményeket is úgy értékelte, hogy „megszületett egy új Spanyolország”.
A 60 éves miniszterelnök elismeri ugyan, hogy kormánya nehéz és népszerűtlen döntésekre kényszerült, de nem titkolja, hogy lesz még munka és nehézség bőven. Ezért még több párbeszédet és megállapodást javasol.
Az ellenzék főerejeként a szocialisták mintha máris lecsaptak volna Rajoy ajánlatára. A PSOE új főtitkára, a 43 éves Pedro Sánchez a választás után azt üzente: pártja „kész a párbeszédre, a vitára és a megegyezésre”.
Ha ezt az esetleges kormányzati szerepvállalás reményében tette, alighanem ő is egyedülálló lépésre készül. A „kétpártrendszer” elmúlt évtizedeiben ugyanis a konzervatív és szocialista ellenfelek még soha nem kormányoztak együtt, nagykoalícióban. Ha ezúttal megegyeznek, ők is (párt)történelmet írhatnak.
