Panaszkodnak a magyarországi szerbek, hogy az Orbán Viktor vezette jobbközép kormány gyakorlatilag kizárta a kisebbségeket a közéletben való tényleges szereplésből, s a jelek szerint az elkövetkező időszakban még a kisebbségi önkormányzatok működése is kérdésessé válhat, mivel az államkasszából igen gyéren csordogál a támogatás.
Ljubomir Aleksov, a magyarországi szerbek önkormányzatának elnöke joggal tette szóvá, hogy a választási kampányban a FIDESZ azt ígérte, hogy mind a tizenhárom kisebbség egy-egy képviselője helyet kap a parlamentben. Az elmúlt húsz év alatt, tehát az egypártrendszer bukása óta eddig egyik hatalmi párt(koalíció) sem igyekezett eleget tenni eme alkotmányos kötelezettségének. Az pedig egyértelmű, hogy „klasszikus módon” nem juthatnak a parlamentbe, mivel – a cigányok kivételével – lélekszámuk miatt semmiképpen sem lennének képesek összegyűjteni a 25 000 aláírást. A szerbek azt is kifogásolják, hogy sem őket, sem a többi kisebbséget nem vonták be a megkezdett alkotmánymódosítási folyamatban, s ebből arra következtetnek, hogy az új alaptörvény az eddiginél is rosszabb helyzetbe kényszeríti őket.
Hasonló a helyzet a tájékoztatásban is. A több mint kényelmes kétharmados többséggel rendelkező Fidesz–KDNP „elfelejtett” pénzt juttatni a kisebbségi műsoroknak, és a Srpske nedeljne novine szerkesztősége négy hónapig állami támogatás nélkül maradt.
A magyarországi szerb kisebbség panaszai látszólag alig, lényegében azonban igencsak érinthetik a vajdasági magyarságot. Annak ellenére, hogy a lélekszámot tekintve mi sokkal jobb helyzetben vagyunk, volt már példa a térségünkben, hogy magyar képviselő csak mutatóban, amolyan a kalapon levő bokrétaként volt jelen a szerb képviselőházban.
A vajdasági magyarság számára hatalmas csapás lenne, ha az itteni hatalom a magyarországihoz hasonlóan viszonyulnak a kisebbségi médiához. Aligha kétséges, hogy az állami finanszírozás elmaradásával fenn tudna maradni a most még (anyagilag) úgy-ahogy létező vajdasági magyar tájékoztatási rendszer.
Elsősorban a vajdasági politikai színtéren való megjelenésünkkel elégedettek lehetünk, hiszen van parlamenti elnökünk és néhány titkárság élén is a sorainkból kerültek ki a káderek.
A helyzet azonban változhat. Főleg ha szem előtt tartjuk a balkáni visszavágós mentalitást. Annak érdekében, hogy ez ne következzen be, elsősorban a vajdasági magyar politikumra hárul a nem kis feladat, hogy meggyőzze az anyaország vezetőit az ottani (szerb) kisebbség iránti viselkedésének helytelenségéről és a mi további sorsunk szempontjából nem kis veszélyeket rejtő magatartásáról.
A jelenlegi helyzet további romlása miatt ugyanis könnyen megeshet, hogy rajtunk fog csattanni az ostor.
