Nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepelte meg nemrég fennállásának húszéves jubileumát a szamosújvári Téka Alapítvány és a berkeiben működő Kaláka Néptáncegyüttes. A kerek évforduló az értékelésre és a visszatekintésre is kiváló lehetőséget kínált, ugyanis az alapítvány mára az erdélyi magyarság meghatározó jelentőségű művelődési és oktatási központjává vált, amelynek munkatársai az elmúlt húsz év folyamán bebizonyították nemcsak Erdély, hanem a teljes Kárpát-medence magyarsága számára is, hogy egy kis közösségből kiindulva létre lehet hozni olyan eredményeket, amelyek nemzeti jelentőségűvé emelik a közös munka eredményeit.
A szamosújvári Téka Alapítvány húsz évvel ezelőtt a táncházmozgalom közösségformáló erejére támaszkodva kezdte meg munkáját, ugyanis létrehozói egy olyan mindenre nyitott, a közösségépítés iránt elkötelezett csoportot szerettek volna kialakítani, amely hozzájárul a környék magyarságának fennmaradásához.
– Fiatal történelemtanárként kerültem ide, és nagyon hamar kapcsolatot teremtettem a tanítványaimmal, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy nemcsak egyszerűen megtartottuk az órákat, hanem utána is összejártunk, először rockesteket, kirándulásokat szerveztünk, majd miután láttam, hogy a fiatalokban megvan rá az igény és a fogékonyság, a személyes kedvencemet, a táncházat kezdtük el szervezni – magyarázta Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke. – Szamosújváron 1992-ben kezdődött el a néptáncmozgalom. Sokáig csak táncolni jártunk össze, puszta szórakozásból, azért, mert szerettük, azért, mert jól éreztük magunkat együtt – fűzte hozzá Póka Enikő, az alapítvány irodavezetője, majd így folytatta: – Mivel a szülők annyira kíváncsiak voltak, hogy mit is csinálunk mi minden pénteken délután, Attiláék úgy döntöttek, hogy december végére készítünk egy kis műsort, amelynek segítségével be tudjuk mutatni azt a tudást, amit az alatt az egy év alatt sikerült elsajátítanunk. Ennek akkora sikere lett, hogy rögtön a műsor után meg is alakult a Kenderkóc Néptáncegyüttes – emlékezett vissza Póka Enikő, az alapítvány irodavezetője, akinek elmondása szerint a kezdetben Kenderkóc néven működő tánccsoport később egyre bővült, mind többen csatlakoztak hozzá, mind nagyobb népszerűségre tett szert. Mivel a Kenderkóc egy idő után már kissé komolytalan névnek tűnt számukra, felvették a Kaláka Néptáncegyüttes nevet.
– Tudtam, hogy a néptánc minőségi közösségformáló eszköz, és én elsősorban közösséget szerettem volna formálni a Szamosújváron élő fiatalokból, egy igényes, minden iránt nyitott közösséget, és húsz év után úgy gondolom, hogy ez sikerült is – folytatta Attila, aki szerint maga a tánc végül is csak eszköz volt ebben a közösségépítő munkában. – Az együttes egy idő után már intézményi hátteret is igényelt, ezért 1993-ban létrehoztuk a Téka Alapítványt. Az intézményi háttér biztosította azt, hogy megvalósuljon a régi tervünk, azaz legyen saját házunk, saját próbateremmel, így 1995-ben sikerült megvásárolnunk az első épületet, amelyben megalapítottuk a Téka Művelődési Központot, amelynek épületét azután a gyerekek tényleg szó szerint a saját kezükkel építgettek, alakítgattak, de ami a legfontosabb, megtöltötték belső tartalommal, élettel is – magyarázta az elnök.
Az alapítvány keretében 2000-ben kezdték meg a szórványoktatást. A néhány évvel később felépült kollégiumban jelenleg 115, többnyire nehéz szociális körülmények között élő gyermekről gondoskodnak, akik 29 mezőségi szórvány faluból származnak. Ez újabb mérföldkövet jelentett, ugyanis ezáltal olyan gyerekeket karoltak fel, akik nélkülük, valamint partnerük, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány nélkül elvesznének a magyar közösség számára.
– A bentlakást 2000-ben kezdtük el, csatlakoztunk a Kallós Zoltán Alapítványhoz és a református egyházhoz, idővel azután az egyház teljesen kiszállt a programból, és mi vettük át a diákokat. Jelenleg 115 diákról gondoskodunk, akik a Szamosújvár környéki falvakból jönnek hozzánk, olyan falvakból, ahol vagy megszűnt az iskola, vagy a gyerekeknek nincs lehetőségük arra, hogy az anyanyelvükön tanuljanak. Vasárnap délutánonként buszok járják körbe a falvakat, összegyűjtik a gyerekeket, és elhozzák őket ide, Szamosújvárra, ahol nálunk, a bentlakásos kollégiumban laknak, ugyanakkor állami iskolába járnak, majd péntek délutánonként újra hazatérnek – hangsúlyozta Enikő, hozzátéve, a diákok többsége nehéz szociális helyzetből érkezik a kollégiumba, csaknem 80 százalékuk kifejezetten rossz anyagi körülmények között él.
A következő mérföldkő a 2005-ben elindított Tóvidék program volt, amely a gyermekek szülőfaluit célozza meg, élhetőbb környezetet kísérelve meg biztosítani számukra.
– Az ugyan már meghaladja az erőnket, hogy a gazdasági tényezőket is befolyásoljunk, ennek ellenére igyekszünk minél többet tenni a közművelődés, a kulturális élet és az oktatás téren is, közösségi házakat hozunk létre, amelyeket olyan modern eszközökkel töltünk meg, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy ha a gyerekek hazamennek, akkor biztosítottak legyenek számukra ugyanazok a körülmények, amelyek itt, a bentlakásos kollégiumban elérhetőek számukra, ugyanis rendkívül fontos, hogy ne érezzék azt, hogy a falusi élet bizonyos szempontok alapján hátrányokkal jár – mesélte Attila, majd kérdésünkre, hogy a többségi nemzet tagjai miként állnak hozzá a munkájukhoz, hozzátette, a román nemzetiségűek általában elismerik azt a tevékenységet, amelyet az elmúlt húsz év során megvalósítottak.
– Azt kell mondanom, egyrészt csodálattal, másrészt enyhe irigységgel állnak hozzá a munkánkhoz. Konfliktusaink nincsenek, tehát nem mondhatom azt, hogy a kisvárosi pletykák szintjénél komolyabb konfliktusaink lennének egymással, és ez nagyon jó. Most, a jubileum kapcsán is figyeltem a reagálásokat a román sajtóban és az internetes fórumokon, és azt kell mondanom, egyértelműen pozitívak voltak, dicsértek bennünket, gratuláltak, sőt, többen arra is rákérdeztek, hogy miért nem lehet román részről is ilyen központot, ilyen közösséget létrehozni – magyarázta az alapítvány elnöke, aki kifejtette, a legfontosabb célkitűzésük jelenleg annak az önálló magyar oktatási központnak a felépítése, amelynek alapkövét 2010-ben tették le.
– Miután befejeztük a szórványkollégiumok építését, fontossá vált, hogy ez a program kiteljesedhessen, és ez csak úgy lehetséges, ha a szamosújvári és a válaszúti kollégium mellett felépül egy önálló magyar oktatási központ is. 2010-ben letettük az alapkövet, és most keményen építkezünk – mondta Attila, majd Enikő hozzátette: – A gyerekek elsőtől tizenkettedik osztályig jelenleg öt intézményben, öt épületben vannak szétszórva. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy felépüljön a Kemény Zsigmond Iskolaközpont, hiszen akkor a mi munkánk sem tűnne sziszifuszinak, nevezetesen az, hogy itt, magyar nyelven, magyar kultúrában és magyar szellemben neveljük őket, viszont az állami intézményekbe visszakerülve elkerülhetetlen, hogy átvegyék a többségi nemzet mentalitásának, nyelvének bizonyos elemeit, sajátos vonásait. Ha felépül ez az intézmény, akkor a gyermekek teljesen magyar közösségben lesznek majd, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy még jobban megerősödjenek a gyökereik.
Kérdésünkre, hogy mikorra készülhet el az új iskolaközpont, Balázs-Bécsi Attila azt válaszolta, az előzetes terveik szerint már 2014-ben szerették volna megkezdeni az oktatást, de mivel a támogatások miatt a tervezettnél lassabban halad az építkezés, jelenleg úgy tűnik, ezt az időpontot nem fogják tudni tartani, ugyanakkor abban bíznak, hogy a tervezett időpontban legalább az intézménynek egy részében be tudják majd indítani az oktatást, az 1–8. osztályos diákok számára. – Ez egy nagyon nagyszabású projektum, amely csaknem kétmillió eurós beruházást jelent, de bízom benne, hogy miután elkészül az épület, valóban az lesz majd, aminek terveztük: a Mezőség oktatási és szellemi központja – fűzte hozzá a Téka Alapítvány elnöke.
