Alig maradt valami az Iszlám Állam (IÁ) uralta szíriai és iraki területekből a terrorszervezet ellenőrzése alatt. A világon senki által el nem ismert kalifátus bő három év alatt összeomlott. A nemrég még hatalmas kiterjedésű és egybefüggő térségből majdnem mindenhonnan kifüstölték a terroristákat.
Már csak a szíriai–iraki határtérség egy parányi sávjában tartják magukat, és itt-ott Szíria sivatagos részeiben. A 2014 nyarán kikiáltott kalifátus alig 4 százalékát ellenőrzik, de valószínűleg már azt sem sokáig; területeik teljes elvesztésével a megsemmisülés szélére sodródtak a terepen.
Sokan közülük, beleértve a hozzájuk csatlakozott külföldieket, nem akarták megvárni, hogy velük is végezzenek az ellenük vonuló seregek. Ezért inkább elszöktek. Egyik-másik csoportjuk pedig épp most pakol, mert szintén elmenekülne az ideálisnak hitt „államból”.
A távozó IÁ-tagokból a világ több országába jutott már. A sajátjaik és a támogatóik, illetve a szimpatizánsaik kivételével az emberek nagy része az ördög ivadékainak tartja őket. Minden hatalom számára elfogadhatatlanok, ezért a kormányok igyekeznek leszámolni velük.
Európa és a világ országai – főként miattuk, de az egyéb fenyegetésektől is félve – sorra szigorítják a terrorellenes törvényeket, a biztonsági intézkedéseket. A hatóságok attól tartanak, hogy a hazamerészkedő vagy már visszatért iszlamisták, dzsihadisták merényletekkel akarják megbosszulni a közel-keleti „államuk” szétzúzását. Az IÁ elleni szíriai és iraki harcokba ugyanis több tucat ország kapcsolódott be egy nemzetközi katonai koalíció részeként.
Az óvatosság és elővigyázatosság azonban nemcsak a területükön indokolt, hanem másutt is.
Úgy tűnik, hogy az Irakból és Szíriából tömegével menekülő (volt) IÁ-fegyveresek úti célja nem feltétlenül Európa, jó részük talán Afrikában próbál menedéket találni. Oda könnyebb visszaszivárogni, és a kontinensen bőven akad olyan ország, ahol helyi iszlamista szélsőségesek szívesen fogadják őket.
Ebből pedig akár az is következhet, hogy a jelentősebb új háborús konfliktusok Afrikában alakulnak ki. A feltételek adottak. A földrész több országában ugyanis évek óta működnek olyan terrorcsoportok, amelyek meg akarják szerezni a hatalmat, esetleg „csak” egy-egy kiterjedt terület feletti ellenőrzést, hogy ott az iszlám törvénykezés (saría) radikális értelmezésén alapuló államot szervezzenek meg, illetve működtessenek.
A Szahara déli peremén húzódó Száhel-övezet ideálisnak tűnik az elképzelés megvalósítására. Ha a szélsőségeseknek sikerülne e hatalmas térségben szilárdan megvetni a lábukat, a jövőben onnan további támadásokat indíthatnának a kontinens más részei ellen. A száheli ötöknek nevezett csoporthoz tartozó Burkina Fasóban, Csádban, Nigerben, Maliban és Mauritániában nem is lenne nehéz a pozíciószerzés. Ezekben az országokban ugyanis már rég jelen van az Al-Kaida terrorhálózat és a Boko Haram iszlamista szervezet; mindkettő az IÁ szövetségese.
Nem szabad megfeledkezni Közép-Ázsiáról sem, ahonnan talán ezernél is többen – közöttük kazahok, kirgizek, tádzsikok, ujgurok, üzbégek és mások – csatlakoztak a kalifátus harcosaihoz.
Az utóbbi időben kiemelt figyelem övezi az üzbég iszlám fanatikusokat. Főleg azokat, akik részt vettek a terrorhadsereg iraki-szíriai műveleteiben, majd hazatértek és merényleteket készítettek elő vagy hajtottak végre harmadik országban. No meg azokat is, akik az IÁ tanításait otthon vagy külföldön vették át, s azok hatására szánták rá magukat támadásokra.
Elég sokan lehetnek. Erre utal az a tény, hogy az üzbég iszlamisták közül érkezett a szentpétervári metróban áprilisban robbantó terrorista is (aki 14 ember halálát okozta) és a svéd fővárosban (ugyanabban a hónapban) teherautóval tömegbe hajtó (s így 4 járókelőt halálra gázoló) fiatal is. A múlt szilveszterkor Isztambulban 39 embert meggyilkoló fegyveres merénylő ugyancsak üzbég származású.
Októberben New Yorkban is üzbég (állampolgárságú) férfi követett el terrortámadást (az IÁ nevében), amikor kisteherautóval a kerékpársávba száguldva 8 személyt taposott halálra. A 29 éves elkövető nem a hazájában radikalizálódott, hanem az Egyesült Államokban, ahová 2010-ben vándorolt be.
Otthon nem is igazán volt lehetősége az iszlám fanatikusok életfelfogását tanulmányozni, mivel a 2016-ban elhunyt üzbég elnök, Iszlam Karimov veszélyként kezelte a vallást. A hatalom ezért szigorúan ellenőrizte a hitéletet.
A korlátozások ellenére a szélsőségesek megtalálták a módját annak, hogy miként hálózzanak be minél több üzbéget a szülőföldjén és külföldön, ahová a jobb élet reményében milliók költöztek el az országból. Az agitátorok olyan jól dolgoztak, hogy Közép-Ázsia népei közül az üzbégek álltak be a legtöbben harcolni az IÁ soraiba.
Ha a kalifátus (hamarosan) elbukik, az IÁ teljes megsemmisítésére még várni kell. Aligha tűnik el egyhamar, s a merényleteiből is lesz még jó néhány. Erről nemcsak az üzbégek gondoskodhatnak, hanem sok más nemzet fanatizált tagjai is, akik már befészkelték magukat Közép-Ázsiába, Afrikába, Európába, Észak-Amerikába és Délkelet-Ázsiába. Az is elképzelhető, hogy éppen az utóbbi régióba teszik át a központjukat, hiszen az ottani muszlim többségű országokban, főleg Indonéziában és Malajziában, óriási a terrorszervezet népszerűsége a fiatalok körében.
