Óriási zűrzavart, még nagyobb félelmet és pánikot lehetett tapasztalni öt évvel ezelőtt egész Japánban. A kormányban, továbbá az illetékes hivatalokban pedig káosz, tanácstalanság és fejetlenség uralkodott. Kan Naoto akkori miniszterelnököt – minapi beszámolója szerint – még a hideg veríték is elöntötte.
Mindez azok után történt, hogy híre ment a fukusimai Daiicsi atomerőműben történt katasztrófának, amelyet hatalmas földrengés előzött meg az ország északkeleti részében.
A tragédia helyszínétől 240 kilométerre fekvő Tokióban – kezdetben – alig tudtak valamit arról, mi is történik az atomerőműben. (A kormányfőt később egy parlamenti vizsgálóbizottság felelősnek is nyilvánította a katasztrófa kezelésében elkövetett hibákért.) Idővel azonban kiderült: legalább a fél ország megsemmisülhetett volna 2011. március 11-én, amikor a – szigetországban addig példátlan erősségű – földrengés következtében kialakult szökőár (cunami) lecsapott a Csendes-óceán partjához közeli településekre, így Fukusimára is. A hatalmas áradat nem kímélte a helyi atomerőművet sem.
A hat reaktorblokk közül három súlyosan megrongálódott, s vált használhatatlanná, illetve rendkívül veszélyessé. Az 1986-os csernobili katasztrófa óta ez volt a legsúlyosabb nukleáris baleset a világon. Az ukrajnai atomerőműben egy reaktor okozta a tragédiát, Fukusimában azonban mind a hat veszélyben volt, de végül „csak” hármat ért rettenetes károsodás.
Ennek következtében erősen radioaktív anyagok szabadultak ki, és szennyezték be több tíz kilométeres sugarú körben a környezetet. Rengeteg sugárzó hűtővíz is kiömlött.
Elképzelhető, hogy a történtek visszafordíthatatlan természeti károkat okoztak, amelyek mértékét még mindig nem tudták pontosan felmérni. A terület és az ökoszisztéma újjáélesztése évtizedekig is eltarthat.
A kárelhárításra már csaknem 115 milliárd dollárt költött az állam. Úgy tűnik azonban, hogy – a járulékos költségekkel együtt – legalább még ennyire lesz szükség. Például a használhatatlanná vált erőmű felszámolására (ami akár negyven évig is elhúzódhat), vagy a csődbe ment cégek és magánszemélyek kártalanítására.
A szökőár mintegy 16.000 (más forrás szerint 18.500) áldozatot szedett. Ebbe beleszámolták az atomkatasztrófához köthető 3200 halálesetet is. A reaktorkárosodások okozta radioaktív szennyezés miatt legalább 160 ezer embert kellett elköltöztetni az erőmű húsz kilométeres körzetéből. Akad azonban olyan kimutatás is, amely csaknem 400 ezer kitelepítettről tesz említést. Egy részük valószínűleg soha nem térhet haza. A kiürített övezet szélén fekvő egyik településre néhány hónapja visszamehetnek az evakuált lakosok, de mindössze hat százalékuk élt a lehetőséggel.
Öt évvel a tragédia után az erőműben még mindig rendkívül magas a radioaktivitás, amely veszélyezteti a környezetet és az embereket. Két sérült reaktorban továbbra is vízzel hűtik a bent maradt nukleáris üzemanyagot. A sugárszennyezett folyadék közben állandóan szivárog a szabadba, bár az üzemeltető – TEPCO áramszolgáltató – ezt titkolja, időnként pedig tagadja.
A cég felelősségére sokan felhívták a figyelmet. Egy óriási hanyagságra is fény derült. A TEPCO vezetése ugyanis már 2009 júniusa óta tudta, hogy a létesítményben nagy pusztításokat okozhat egy cunami, mégsem tett semmilyen óvintézkedéseket.
