A világ legnagyobb olajtársaságának számító Saudi Aramco részleges privatizálására készül a cég tulajdonosaként Szaúd-Arábia, amely az ország gazdaságpolitikájának jelentős átalakítását is bejelentette. Rijád legkésőbb 2018-ig tőzsdén kívánja értékesíteni az anyacég és leányvállalatai legfeljebb öt százalékos tulajdonrészét. Az ügyletből több milliárd dolláros bevételt remél a kincstár.
A Saudi Aramco a Föld ismert kőolajtartalékainak 15 százalékát ellenőrzi, és tízszer nagyobb, mint az ágazat legerősebb magántársasága, az amerikai Exxon-Mobil.
A magánosítás szándékát ismertető Muhammad bin Szalman al-Szaúd herceg, a királyi család egyik legbefolyásosabb tagja ugyanakkor arról is beszámolt, hogy hazája húsz éven belül olyan állammá alakul át, amely „elsődlegesen már nem a nyersanyagtól függ”. A változásra tavaly nyáron az olajminiszter is utalt. Ali bin Ibrahim al-Naimi szerint hazája semmi különösre nem készül, csak alkalmazkodik a zöldenergia terjedésének „divatjához”.
A döntés már megszületett. Ennek egyik eleme, hogy az ország felhagy a szénalapú áramtermeléssel, s 25 éven belül teljesen áttér a takarékosabb és sokkal környezetkímélőbb megújuló energiaforrások hasznosítására.
Rijád leplezetlen célja az is, hogy a térségben biztosítsa magának a vezető szerepet ebben az ágazatban. Elsősorban a napenergia hasznosítása terén. A szaúdi legfelsőbb vezetés alighanem abból indul ki, hogy a napenergia hamarosan olcsóbb lesz a kőolajnál (a szénről nem is beszélve), és ügyes hasznosításával tisztes haszonra tehet szert a királyság.
Az átállás összefüggésbe hozható a kőolajpiacon tapasztalható bizonytalansággal, a tartósan alacsony árakkal, illetve az olajeladásokból származó bevételek jelentős visszaesésével. A dúsgazdag Szaúd-Arábiának mindez fejfájást okoz. A pénzhiányt egyre inkább megszenvedi a költségvetés, amelynek bevételei főként a kőolajexportból származnak.
A bajt csak tetézi, hogy a világpiacra – a szankciók feloldása után – visszatért Irán is. Az az ország, amelyet Rijádban ősellenségnek tartanak.
A régióban vezető szerepre törő két rivális hatalom immár egyre elkeseredettebben küzd azért, hogy egyáltalán el tudja adni az olajat. Irán ráadásul igyekszik lecsípni a szaúdi piacokból, illetve megpróbálja visszaszerezni azokat az ügyfeleit, akiket az elmúlt években a szaúdiak hódítottak el tőle.
Az egyre kiélezettebb helyzetet csak fokozza, hogy a szaúdi költségvetésben hatalmas hiány keletkezett, a jegybank valutatartalékai pedig folyamatosan csökkennek. A gazdaság sem áll már olyan biztos lábakon, mint korábban. Az alacsony olajár miatt pedig tavaly 200 milliárd dollárral kevesebb folyt be Rijád kasszájába. Becslések szerint az idei „mínusz” eléri a 250 milliárd dollárt.
Az uralkodó család valószínűleg ezért tervez átalakításokat a gazdaságpolitikában, s ezért kényszerül eladni a legfontosabb állami cég, vagyis az Aramco egy részét.
Tavaly a költségvetési deficit már rekordmagasságba, csaknem százmilliárd dollárra emelkedett, s elérte a bruttó hazai össztermék (GDP) 21 százalékát. Ez eléggé lesújtó, hiszen a 2012-es évet még 12 százalékos többlettel zárta az ország. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a hiány az idén is megközelíti a 20 százalékot.
A szunnita arab ország azonban azt állítja, még így is elég tartalékkal rendelkezik. Sok más országhoz képest valóban bőven van még pénz a „fiókban”. A gond csak az, hogy korábban jóval több volt, és az olajbiznisz is zökkenőmentesen működött. Két éve a tartalék még 740 milliárd dollár volt, 2016 elején azonban ez az összeg már 600 milliárdra apadt.
Szalman ibn Abdul-Aziz al-Szaúd király a múlt év végén utalt is a nehézségekre, de azzal nyugtatgatta az alattvalókat, hogy a GDP – az alacsony kőolajár ellenére – 2015-ben is bővült. A növekedés az idén azonban jelentősen lelassulhat, és jó esetben 1,2 százalékos lesz; tavaly viszont még háromszor ennyi volt.
Az IMF azonnali reformokat sürget. Előzőleg pedig arra figyelmeztette a királyságot, hogy ha a jelenlegi mértékben folytatja a költekezést, öt éven belül feléli pénztartalékait.
