A véreskezű diktátorok jó része még a bukásuk után sem hazudtolja meg önmagát. Már ha a hatalmuk elorzói életben hagyják, és bíróságon felelősségre vonják őket.
A vádlottak padjára ültetett egykori teljhatalmú urak általában el sem akarják ismerni a felettük ítélkező testület legitimitását, még a per ideje alatt is a törvények felett állónak képzelik magukat. Rendszerint tagadják a bűnösségüket is, az ítéletet pedig gyakran rezzenéstelen arccal, elutasítóan, megvetően fogadják.
Ez történt Nicolae Ceaușescu volt román kommunista vezérrel vagy épp Khieu Samphan kambodzsai exállamfővel, aki az 1975 és 1979 között működött sztálinista vörös khmer rezsim rémuralma idején állt a délkelet-ázsiai ország élén. (Az előbbit 1989-ben halálra ítélték, s kivégezték, az utóbbit 2014-ben életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtotta az ENSZ támogatásával működő nemzetközi különbíróság, emberiesség ellen elkövetett bűnök miatt.)
Afrika precedens értékű perében, május végén, hasonlóképpen viselkedett a fővádlott, aki történetesen az előző csádi elnök-diktátor volt. A 73 éves Hissène Habré a – kilenc hónapig tartó – tárgyalássorozat alatt végig tagadta bűnösségét, a bíróságot pedig illetéktelen gyülekezetként kezelte. A számára kedvezőtlen ítéletet természetesen rezzenéstelenül hallgatta végig, napszemüveg mögé bújtatott szemekkel.
Elutasító viselkedése ellenére talán mégis tudatosodott benne, hogy emberiesség elleni és háborús bűncselekmények miatt, továbbá kínzásokban és nemi erőszakban való részvételért élete végéig tartó börtönbüntetést kapott. Ám nem ezért került reflektorfénybe. Sokkal inkább azért, mert (személyében) először ítéltek el emberiesség elleni bűnökért volt államfőt Afrikában.
Habré 1982 és 1990 decembere között irányította a kontinens ötödik legnagyobb országát. Uralkodása kezdetén alighanem azt hitte, örökké hatalmon maradhat a majdnem 12 millió lakosú Csádban, hiszen rezsimjét Franciaország és az Egyesült Államok is támogatta. Elsősorban azért, hogy a szomszédos – de a Nyugaton ellenségnek számító, elszigetelt – Líbiának és elnök-diktátorának, Moammer Kadhafinak borsot törjenek az orra alá. Szolgálatai elismeréseként Ronald Reagan amerikai elnök 1987-ben a Fehér Házban fogadta.
A Habré-féle rémuralom idején több mint 40 ezer embert öltek, és 200 ezret kínoztak meg, börtönöztek be. Az exelnök azonban tagadta a bíróságon, hogy szerepe lett volna a politikai vagy egyéb gyilkosságokban.
Az áldozatok többsége azért jutott erre a sorsra, mert rájuk sütötték a politikai ellenség bélyegét. Közöttük volt Souleymane Gunggung is. Annak idején állítólagos ellenzéki felforgatás miatt hurcolták el; majdnem három évet töltött különböző börtönökben. A leghírhedtebb kínzókamrában is raboskodott. Kész csoda, hogy nem hagyta ott a fogát.
A borzalmas esztendők élményeit nemrég osztotta meg a nyilvánossággal. Ezekből kiderül, hogy mindig rendkívül zsúfolt cellákban tartották, amelyekben csak állni lehetett. Amikor pedig fogyni kezdett az oxigén, sorra haltak meg az emberek.
Másokat válogatott kínzásoknak vetettek alá. Akadtak köztük olyanok, akiknek a hátuk mögé kötözték a kezüket, lábukat, s addig tartották őket úgy, amíg meg nem bénultak. Előfordult, hogy a kiszemelt áldozatok szemébe benzint öntöttek, vagy cigarettával égették őket.
Gunggung a minap szinte elsőként üdvözölte az ítéletet. A túlélők és az áldozatok hozzátartozóinak egy részével évekig küzdött azért, hogy az Afrika Pinochetjének is nevezett exelnököt bíróság elé állítsák. A nem éppen hízelgő becenév arra utal, hogy Habré a néhai dél-amerikai diktátoréhoz hasonló kegyetlen módszerekkel számolt le ellenlábasaival.
A hatalomból Idriss Déby jelenlegi államfő puccsal távolította el. A trónfosztás után azonban sikerült Szenegálba menekülnie, ahol több mint húsz évig zavartalanul élt.
Tehette, a neki menedéket nyújtó nyugat-afrikai ország ugyanis rendre elutasította a kiadatását és a büntetőjogi felelősségre vonását, jóllehet Habré ellen már 16 évvel ezelőtt vádat emeltek. A helyzet néhány éve teljesen megváltozott: a parlament 2012-es döntése alapján – és az Afrikai Unió „közreműködésével” – Szenegál fővárosában, Dakarban megalakítottak egy különleges törvényszéket, amely kizárólag Habré ügyével foglalkozott.
A tavaly kezdődött perben hozott ítélet nemcsak a kontinens történelmében mérföldkő, hanem a nemzetközi büntetőjogban is. Több okból is. Részben azért, mert egy bírói testület először ítélkezett egy másik állam vezetője által elkövetett (sorozatos) jogsértésekről. Kuriózum azért is, mert afrikai bíróság eddig még nem vont felelősségre korábbi államfőt. Most sikerült, aminek következményeként Habré örökre rács mögött marad (Szenegálban).
Az ítéletet tapsvihar fogadta a tárgyalóteremben. Az áldozatokat képviselő ügyvéd győzelemként, egyszersmind figyelmeztetésként értékelte a bírák állásfoglalását. Ez ugyanis azt üzeni az afrikai (ex)diktátoroknak és a hatalomra törőknek, hogy bűntetteikért felelősségre vonás vár(hat) rájuk.
Persze az már más lapra tartozik, hogy miért épp csak Habrét ítélték el, és miért „feledkeztek meg” egykori külföldi támogatóiról, pénzelőiről.
