Szíriában és Irakban hullanak az Iszlám Állam (IÁ) harcosai, vezetői és parancsnokai, miközben folyamatosan zsugorodik a terrorszervezet ellenőrzése alatt álló terület (kalifátus). Az elmúlt hetekben több fronton indítottak sikeres ellentámadást a szíriai kormányerők, Irakban pedig a végéhez közeledik az IÁ ottani „fővárosának”, Moszulnak az ostroma.
A Bagdadtól mintegy 400 kilométerre északra fekvő – egykor kétmillió lakosú – nagyvárosba 2014 nyarán vonultak be az iszlamisták. A kifüstölésük tavaly kezdődött meg, s a harcok hamarosan befejeződhetnek. Tegnap is összecsapások voltak a terepen.
Ha az iraki seregek kiűzik az iszlamistákat a városból, annak különleges jelentősége lesz. Az IÁ ugyanis 2014 júliusában épp Moszulban kiáltotta ki a kalifátust. A város visszaszerzése ezért szimbolikusan a terrorállam végét is jelezheti.
A valóságban persze nem, mert az IÁ-nak van még bőven fegyverese, a világ különböző részein rejtőzködő terrorsejtjeiről nem is beszélve.
A dzsihadisták szíriai központja, Rakka körül egyelőre csak gyülekeznek a (kurd vezetésű) felszabadító seregek. A támadás legkésőbb őszre kezdődhet az Eufrátesz mentén elterülő helyi „fővárosuk” és környéke ellen.
Katonai szakértők arra számítanak, hogy Rakka ostroma nem húzódik el sokáig, mivel a védelem viszonylag gyenge. A támadók kezére játszik az is, hogy a legelszántabb dzsihadista harcosok többsége sem tartózkodik a városban, hanem utolsó iraki fellegvárát (Moszult) védi, illetve ott vérzik el egyre nagyobb számban.
Az IÁ kezén más nagyváros már nincs. Ha Rakka is felszabadul, a fanatikusok kiszorulnak a városokból. Továbbra is uralmuk alatt maradhat azonban még egy nagy kiterjedésű, de lakatlan sivatagi terület, s falvak, valamint oázisok sokasága az Eufrátesz mentén.
Persze ott sem érezhetik magukat biztonságban, hiszen az utóbbi napokban Szíriában és Irakban is hadműveletek kezdődtek az IÁ több területe ellen.
Lassan már eljön az osztozkodás órája is. A győzteseknek, így a Moszkva által segített szíriai kormányerőknek, a Nyugat támogatásával küzdő kurdoknak és a damaszkuszi rezsim (meg helyenként az IÁ) ellen is harcoló lázadóknak meg kell egyezniük arról, hogy meddig terjedjen ki a hatalmuk. Irakban, ahol az IÁ szétzúzása már csak rövid idő kérdése, szintén el kell dönteni, hogy mit kapjanak például a harcokban főszerepet vállaló kurdok.
Az sem mellékes kérdés, hogy mi lesz az IÁ-t szolgálókkal. Közülük a legnagyobb veszélyt azok a rejtőzködő terroristák jelentik, akik bármikor készek végrehajtani a hétfői manchesteri vérfürdőhöz hasonló akciókat.
Ilyenekből pedig sok van. Több ezerre becsülik azoknak az iszlám vallású fanatikus személyeknek a számát, akik 2014 közepe óta csak a Nyugatról csatlakoztak az IÁ-hoz, s vettek részt iraki vagy szíriai harcokban, kiképzéseken. Oroszországból, a Balkánról (többnyire Boszniából és Koszovóból), Afrikából, a Közel-Keletről, Közép-Ázsiából, de még Kínából, az Egyesült Államokból és Ausztráliából is utaztak iszlamisták a kalifátusba, s szegődtek a szolgálatába.
Egy részük meghalt a harcokban, de sokan visszatértek hazájukba, ahol hajlandóak folytatni a küzdelmet. Elsősorban a helyiek elleni merényletekkel.
Becslések szerint az EU-ból 3000–5000 személy csatlakozott az IÁ fegyvereseihez Irakban vagy Szíriában. A túlélők egy része már hazatért Európába, ahol rengeteg támogatót, követőt nyertek meg maguknak.
Munkájukat társcsoportok is segítik, hiszen a világon eddig már húsznál is több dzsihadista mozgalom fogadott hűséget az IÁ-nak, legalább tíz másik pedig támogatásáról biztosította.
Az EU-ban 2014 óta összesen 68 terrormerényletet jegyeztek fel, ezek több száz ember halálát okozták. Közülük 45 támadásnak volt köze az iszlamizmushoz.
A titkosszolgálatok legalább két tucat dzsihadista, IÁ-csoportot sejtenek csak a mi kontinensünkön, ahol bőven akad terrorakcióra hajlandó magányos iszlamista is. Szinte folyamatos készültségben várják a bevetési parancsot vagy az általuk megfelelőnek ítélt pillanatot a (rendszerint civilek elleni) támadásra.
Ezek a fanatikusok alighanem Belgiumra, Franciaországra, Hollandiára, Nagy-Britanniára és Németországra jelentik a legnagyobb veszélyt.
Természetesen a titkosszolgálatok sem alszanak. Bár állítólagos tétlenségük, mulasztásaik, s időnkénti melléfogásaik miatt sok bírálat éri a munkájukat, az elmúlt néhány évben több tucat terrormerényletet hiúsítottak meg az EU-ban és másutt is, de ezt általában nem verik nagydobra.
