Indulatos vitákat gerjeszthet Nigéria azzal, hogy konzultációra hívta vissza nagykövetét a Dél-afrikai Köztársaságból. A nigériai kormány a márciusban Dél-Afrikában kirobbant erőszakos megmozdulások elleni tiltakozásul szánta rá magát a lépésre. A tüntetések résztvevői bevándorlókra támadtak; a zavargásokban legalább heten meghaltak, sokan megsebesültek.
Pretoria sajnálatosnak és szerencsétlennek nevezte a nigériai döntést. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a lakosság többsége elítéli a történteket, és üdvözli a hatóságok erélyes fellépését, valamint a rend visszaállításáért tett erőfeszítéseit. Jacob Zuma dél-afrikai elnöknek más országokkal és nemzetközi szervezetekkel is meggyűlt a baja az idegenellenes akciók miatt. Több afrikai állam erélyesen elítélte a külföldiek elleni erőszakot, sőt néhányan szankciók bevezetésével fenyegetőznek.
Szinte mindegyik szomszédos ország a dél-afrikai kormányt hibáztatja a válságért. Felróják Pretoriának, hogy késlekedett a rendbontók elleni beavatkozással, és még mindig nem tett eleget a bevándorlók védelméért. Az erőszakhullám miatt ezrek menekültek el lakhelyükről, vagy az országból, hátrahagyva mindenüket. A bevándorlókat ért súlyos atrocitásokért sokan Dél-Afrika legnagyobb népcsoportjának vezetőjét, Goodwill Zwelithini zulu királyt teszik felelőssé.
Az 54 millió lakosú ország húsz százalékát alkotó zuluk uralkodója márciusi beszédében ugyanis a külföldieket hibáztatta a súlyos gazdasági és társadalmi problémákért, azzal vádolva őket, hogy elveszik a munkahelyeket és a segélyeket a helyiektől. A bevándorlókat tetűnek és kullancsnak (azaz élősködőknek) nevezte, amivel alattvalói egy részét a megbélyegzettek ellen fordította. A 66 éves Zwelithini azt állítja, hogy szavait félreértették. Ez az „érve” azonban kevésnek bizonyult a baj elhárításához.
A kormány pedig nem mert visszaszólni neki. Elsősorban azért, mert a törzsi vezetőknek komoly befolyásuk van a hatalom szerkezetére. A kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszus párt ezért különösen jó viszonyt ápol Zwelithinivel, hiszen a zuluk támogató szavazatai rendkívül fontosak számára a parlamenti választásokon.
A legsúlyosabb rendbontások az óceán partján fekvő Durbanban és Johannesburg környékén robbantak ki, azokban a térségekben, amelyekben óriási a munkanélküliség. A rend helyreállításának folyamatába a hadsereg is bekapcsolódott. Bár az erőszak csillapodott, és a helyzet jelentősen javult, a légkör még rendkívül feszült.
A zulu király nemrég szintén igyekezett csillapítani a népét. Durbanban tartott beszédében már aljas támadásnak nevezte a bevándorlók elleni akciókat, a zulukat pedig az ország minden nemzetiségének védelmére szólította fel. Üzent a kormánynak is, kijelentve, hogy hatalmában áll akár nagyobb zavargásokat is előidézni.
