Ismét éles vitába bonyolódott Kijev és Moszkva, és ez kölcsönös vádaskodássá fajult. Az egymásra mutogatás az után vált egyre gyakoribbá, hogy április derekán az ukrán fővárosban ismeretlenek – fényes nappal – meggyilkolták Olesz Buzina oroszbarát újságírót és Oleg Kalasnyikov volt képviselőt, szintén Moszkva-párti politikust.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Az újságíró 2012-ben politikusi pályára vágyott, de az akkori parlamenti választáson nem jutott mandátumhoz. Kalasnyikov szerencsésebb volt: az előző ukrán elnök, a Kremlhez kötődő Viktor Janukovics politikai közösségének, a Régiók Pártjának tagjaként bekerült a törvényhozásba. Alighanem azok közé a politikustársai közé tartozott, akik részt vettek a véres zavargásokba torkolló tavalyi megmozdulások elleni intézkedésekben és az elnök mellett szervezett tüntetések előkészítésében, koordinálásban vagy finanszírozásában. A kísérlet kudarcot vallott: Janukovicsot senki nem tudta megmenteni. Az ellene szerveződött megmozdulások (és külföldi támogatóik) hatékonynak bizonyultak, ennek következtében Janukovics lemondott és Moszkvába szökött. Pártja szintén elvesztette a hatalmat, a tavalyi előrehozott választáson a Nyugat-barát politikai erők kerültek fölénybe a parlamentben.
Elképzelhető, hogy Kalasnyikov nemcsak Janukovicshoz állt közel, hanem befolyásos moszkvai körökhöz is. A kijevi új hatalomnak ilyen kellemetlen alakokra nincs szüksége. Talán Moszkvának sem, mivel túl sokat tudhatnak a Janukovics-rezsim átmentésével (sikertelenül) próbálkozó titkos orosz akciókról. Így nem kizárt, hogy Kalasnyikovot és a hozzá hasonlókat azért ölték meg, mert túl sokat tudtak, a rossz úton rekedtek.
Anton Herascsenko, az ukrán belügyminisztérium tanácsadója nemrég utalt is rá, hogy megkezdődött a Janukovics melletti szimpátiatüntetések szervezőinek és pénzelőinek, azaz a későbbi esetleges tanúknak a „kivégzése”. Szerinte Kalasnyikov „sokat tudott arról, kik és miként finanszírozták” a Janukovicsot támogató tüntetéseket. Herascsenko lehetségesnek tartja az orosz titkosszolgálat érintettségét; azaz Moszkvát sejti egyik-másik gyilkosság mögött. Úgy véli: a likvidálásokkal a Kreml azt a látszatot akarja kelteni, hogy Ukrajnában gyilkolják az oroszbarát állampolgárokat.
A helyi média viszont az év eleje óta erősödő politikai leszámolások részének tartja a legutóbbi gyilkosságokat, amelyek áldozatai a bukott elnök szövetségesei. Az idén már legalább hatan (főként Janukovics-párti politikusok) haltak meg gyanús körülmények között. Akad közöttük olyan, aki felakasztotta magát, vagy toronyházból ugrott ki, mint például Mihajlo Csecsetov, a Régiók Pártjának képviselője. Két áldozatról úgy tűnik, főbe lőtték magukat. Az egyikük Olekszandr Peklusenko parlamenti képviselő, Zaporizsja régió volt kormányzója (2011 és 2014 között). Holttestére március 12-én találtak rá a lakásán, vadászfegyverével együtt. A nyomozók egy búcsúlevet is találtak, amelyben bocsánatot kért mindenkitől. Egyes öngyilkosságokról azonban nem zárható ki, hogy mégsem egészen azok voltak.
Az orosz elnök szintén beszélt az esetekről. Vlagyimir Putyin szerint politikai gyilkosságok történtek, amelyeknek sem az elkövetőit, sem a megrendelőit nem találják, ellentétben a hazájával, ahol máris elfogtak több személyt, akiket az egyik legismertebb ellenzéki vezető, Borisz Nyemcov februári meggyilkolásával gyanúsítanak. Bár Putyin tényként kezeli, hogy a Nyemcov elleni merénylet főszereplői ülnek börtönben, sokan – sem otthon, sem külföldön – továbbra sem hisznek neki. Tovább él a gyanú, hogy a Putyin-rezsim egyik legkíméletlenebb kritikusának megöléséhez a kormányzatnak is köze lehetett.
Putyinékkal kapcsolatban már korábban is felmerült a gyanú, hogy a kellemetlen rendszerbírálókat eltetették láb alól. Az utóbbi években meglehetősen sok orosz ellenzéki vesztette életét rejtélyes körülmények között. Olyanok is, akik külföldön éltek. Közéjük tartozik Borisz Berezovszkij oligarcha, aki szembekerülve Putyinnal, kénytelen volt Nagy-Britanniába emigrálni, ahol 2013 márciusában holtan találták. A nyomozás nem tudta kideríteni, hogy gyilkosság történt-e, de azóta tartja magát a fáma, hogy a Kreml utasítására végeztek vele.
Szergej Jusenkov, a néhai oligarcha egykori szövetségese is hasonló sorsra jutott. Csakhogy már jóval korábban: 2003. április 17-én Moszkvában ismeretlen támadó lőtte agyon az akkor parlamenti képviselőként és a Liberális Oroszország párt elnökeként is ismert politikust.
Anna Politkovszkaja újságírónőt, Putyin egyik legkíméletlenebb bírálóját moszkvai lakása előtt szintén lelőtték. A 2006 őszén elkövetett – valószínűleg politikai hátterű – bűncselekmény megdöbbentette a világot.
Az ellenzékiek közül többen is a Putyin-rendszert vádolják a merényletek megszervezésével. A gyilkosságok közös vonása: az elkövetőket és a felbujtókat, még mindig nem találták meg.
Amikor Putyin a minap a kijevi vezetést bírálta a megannyi gyanús haláleset és a nyomozás sikertelensége miatt, valahogy megfeledkezett a saját háza táján történt merényletekről. No, meg arról, hogy esetleg elmondja, miért nem kerültek a mai napig rendőrkézre a gyilkosok és megbízó(i)k.
