Ismét a világvégére utaló részeket találtak a bibliában kutakodók. Ezúttal azt olvasták ki a sorokból, hogy a földi civilizáció – egy óriási aszteroida becsapódásától – szeptember végén megsemmisül. A tudósok érthetően vaklármának tartják e „jóslatokat”. Közben a világ vezető hatalmainak jó része a Föld túlélése és környezetünk védelme érdekében széleskörű összefogást, radikális változtatásokat, és energiafelhasználási profilváltást sürget.
A világ legfejlettebb ipari országait tömörítő G7 épp a múlt héten nyilvánította ki elkötelezettségét az emberi tevékenységgel is befolyásolt kedvezőtlen éghajlatváltozás megfékezése mellett. A csoport és az EU vezetői egyetértettek: az évszázad végéig a globális átlaghőmérséklet legfeljebb 2 fokkal emelkedhet az ipari forradalom előtti szinthez képest. Ha ez nem sikerül, még súlyosabb környezeti károsodásra kell felkészülni, ami újabb katasztrófákhoz, háborúkhoz, népvándorlásokhoz és egyéb problémákhoz vezethet.
A Föld (légkörének) felmelegedését okozó – emberi tevékenység nyomán keletkező – üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentését (2050-ig) szintén támogatják. Lándzsát törtek a fosszilis energiahordozók nélküli világgazdaság mellett is; a célkitűzést „a jelenlegi évszázadban” valósítanák meg.
Ezen állásfoglalás nagyban hozzájárulhat a világszervezet párizsi klímakonferenciájának sikeréhez. A tervek szerint a decemberi csúcstalálkozón az ENSZ-tagállamok új, kötelező érvényű, és globális jelentőségű (keret)megállapodást kötnek az éghajlatváltozás elleni küzdelem összehangolásáról. Ebbéli törekvésüket az egyház is támogatja. A teremtett világ sorsáért érzett aggodalom és felelősség jegyében Ferenc pápa – Laudato si’ (Áldott légy!) címmel – „zöld”, vagyis környezetvédelmi enciklikát bocsátott ki, amelyet a napokban mutattak be.
A fokozódó hőmérsékletváltozásra, és annak következményeire, elsősorban a légkörben felszaporodó üvegházhatású gázok okozta veszélyekre, sorra figyelmeztetnek a tudósok is. A tét ugyanis a bolygónk jövője, élővilágának fennmaradása, amit az ember által okozott felmelegedés a létében veszélyeztet. Ha eredményt akarunk elérni a – Föld történetében egyébként időnként ismétlődő – globális felmelegedés mérséklésében és a civilizációs pusztítás feltartóztatásában, radikálisan vissza kell fogni a káros gázok kibocsátását. Erre elsősorban a légkör legnagyobb szennyezőit kell(ene) rávenni.
A puhítás már megkezdődött. Sőt, a két legnagyobb szennyező, az USA és Kína is bekapcsolódott a munkába. Tavaly először vállalták – igaz, nem kötelező érvényű és nem azonnali hatályú megállapodásban – a felmelegedést okozó károsanyag-kibocsátásuk korlátozását, illetve csökkentését.
Tudósok és közgazdászok egy csoportja ugyanakkor – eddig példátlan – összefogásra akarja rábírni a kormányokat egy oly mértékű és horderejű sikeres vállalkozás érdekében, mint amilyet egykor az USA hirdetett meg azért, hogy elsőként juttasson embert a Holdra. Kezdeményezésüket éppen ezért Globális Apolló Programnak keresztelték el, utalva az Egyesült Államok holdutazási tervének és űrhajójának (Apollo) a nevére. A tét ezúttal sokkal nagyobb, hisz olyan olcsó és tiszta megújuló energiaforrást kellene találni, amely a Földet, illetve a légkörét rendkívüli módon károsító energiahordozók helyét foglalná el. A kitűzött célt ráadásul tíz év alatt szeretnék megvalósítani. Az ötletadók szerint ez lehet a XXI. század tudományos kihívása.
Sir David King, a Cambridge-i Egyetem nyugalmazott fizikai kémia professzora, hazája egyik vezető kutatója, az egyetlen esélyt a káros folyamatok kordában tartására a megújuló energiaforrások hatékony kihasználásában látja. Már hatvan – közöttük nagy befolyású – ország vezetőjével ismertette az Apolló-programot. A kormányok még vacillálnak, de alighanem le kell nyelniük a keserű pirulát, mivel a hagyományos energiaforrások készletei akár már az évszázad második felére vagy a végére kimerülhetnek.
A környezetvédők és a zöldek máris elismerik: a program ambiciózus, sőt nagyon izgalmas. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a napelemekkel termelt áram ára Kaliforniában és Németországban hamarosan versenyképes lesz, és ezen az új fejlesztések tovább javíthatnak. Az összefogást sürgető kutatók is a napenergia hasznosításában látják a legnagyobb potenciált.
Az Apolló-program kezdeményezői azt szeretnék, ha a világ vezető hatalmai nemzeti össztermékük 0,02 százalékát különítenék el a megújuló erőforrások kutatására. Ha beleegyeznek, évente 23 milliárd dollár állna rendelkezésre. A pénz elegendő lenne azoknak a megoldásoknak a kidolgozására is, amelyek az energiatárolási és az energiaátviteli veszteségek csökkentését szolgálják.
A G7 illetékesei nemrég egyeztettek a programról. Ez a fejlemény reménnyel tölti el King professzort, aki abban bízik, hogy novemberben már konkrét formát ölthet a kezdeményezés. A párizsi klímacsúcson pedig akár érdemben is beszélni lehetne róla.
Sokan kétlik, hogy egy évtizeden belül több milliárd ember ellátására alkalmas megújuló energiaforrásunk lesz. Igaz, anno szintén kevesen tartották kivitelezhetőnek a holdutazást, mégis megvalósult.
