Rengetegen élnek, dolgoznak a hazájuktól távol, mindenütt a világon, hogy a megkeresett pénzből segítsék, sok esetben eltartsák az otthon maradt családtagjaikat. Az évtized elején már legalább 250 milliárd dollárt utaltak haza a kintiek, akiknek egy része illegális migránsként sodródott külföldre.
A pénz nagyon jól jön a címzetteknek, hiszen nélküle lehet, hogy közülük is sokan kényszerülnének elvándorolni: mehetnének a nagyvilágba a jobb megélhetés reményében. Már így is tízmilliók vannak úton, számuk azonban hamarosan megsokszorozódhat. Egyrészt a háborús konfliktusok, üldöztetések, fenyegetettség, erőszakhullámok, gazdasági, vagy egyéb okok miatt. Másrészt akár azért is, mert egy-egy országban, sőt kontinensen, hirtelen megnő a lakosság száma, s a túlnépesedés következtében sokan kiszorulnak az addigi lakhelyükről.
Ennek reális a veszélye. Az ENSZ július végén ismertetett legutóbbi előrejelzéséből (World Population Prospects) legalábbis az derül ki, hogy a Föld lakossága minden korábbi becslésnél sokkal gyorsabban növekszik. A folyamat eredményeként az emberi közösség tagjainak a száma az évszázad végére csaknem négymilliárddal gyarapodhat. Az össznépesség a jelenlegi 7,3 milliárdról 2050-re még „csak” 9,7 milliárdra emelkedik, de a századfordulóra elérheti a 11,2 milliárdot.
A látványos változás okát Afrikában (részben Ázsiában) és az emberek várható átlagéletkorának jelentős változásában kell keresni. Afrika össznépessége jelenleg 1,2 milliárd, a század végére azonban a kontinens lakossága már 4,4 milliárd is lehet. Nagyon valószínű, hogy a nemzetközileg elismert 54 afrikai országból tízben megötszöröződik a népesség száma a következő 85 évben. Az is szinte borítékolható, hogy Angola, Uganda és Zambia bekerül a százmilliós lakossággal büszkélkedő államok csoportjába, míg Etiópiában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Tanzániában kétszázmilliónál is többen élnek majd. A földrész jelenlegi legnépesebb országaként Nigéria pedig – szélsőséges esetben – akár egymilliárd saját állampolgárt vehet nyilvántartásba 2100-ban.
Afrikához képest a világ többi régiójában valószínűleg nem lesz ilyen méretű drámai demográfiai robbanás. Jelentős változásokra azonban fel kell készülni. Ázsiában mindenképp. Azon belül pedig elsősorban Indiában, amely az ENSZ szerint hét éven belül már a legnépesebb országgá válik. A jelenlegi csúcstartónak számító, csaknem 1,35 milliárd lakosú Kínában ugyanis – a korábbi kormányzati intézkedések, elsősorban az egygyermekes családmodell következményeként – már a következő években fokozatosan felgyorsul a népességcsökkenés. Ennek az lehet a vége, hogy 2100-ra hajszállal egymilliárd alá csökken a lakossága. Akad jó néhány kutató, aki arra figyelmeztet, hogy szélsőséges esetben a század végére a kínaiak száma a jelenleginek a felére zsugorodik.
Ezzel szemben – a legújabb ENSZ-előrejelzés abból indul ki, hogy – India lakossága már hét év múlva 1,4 milliárdra bővül, ötven év elteltével pedig eléri a csúcsértékét (csaknem kétmilliárdot), s utána csökkenni kezd.
Korábban 2028-ra jósolták, hogy átveszi a vezető helyet Kínától, amely jelenleg a világ népességének 19 százalékát adja, az 1,25 milliárd lakosú India pedig 18 százalékát. A két országban már régóta működnek olyan tartományok, amelyekben a helyiek száma többszöröse az óriási kiterjedésű (24 milliós) Ausztrália vagy épp (a 35,5 milliós) Kanada népességének. Néhány indiai tartomány pedig gond nélkül felveszi a versenyt még Oroszország 143 milliós lakosságával is.
Az Indiában születettek közül élnek (és dolgoznak) egyébként legtöbben a hazájukon kívül, csaknem 14 millióan. Az utóbbi 25 évben valósággal megduplázódott a számuk. A kínai migránsok tábora is hasonló mértékben, négyről kilencmillióra nőtt, de még mindig kevesebben vannak, mint az Oroszországból kivándoroltak.
Az ENSZ úgy számol, hogy az Egyesült Államok lakossága szintén folyamatosan gyarapszik, és a XXII. század kezdetére már 450 millió ember hazája lehet. Vele ellentétben a jelenleg 738 milliós Európa fokozatosan „kiürül”, az itt élő közösség 2100-ra mintegy 646 millióra csökkenhet. Ez a tendencia viszont még vonzóbbá teheti a migránsok számára. A jelenleg tapasztalható erőteljes külföldi beáramlás már ezt vetíti előre.
A látványos globális népességgyarapodás egyik okát az ENSZ a születések számának a növekedésében és az egészségügyi ellátás, illetve hozzáférés javulásában látja. A közegészségügy fejlődésének eredményeként ugyanis egyre tovább élnek az emberek, ami lényegében a bolygó össz lakosságának az elöregedését vonhatja maga után.
A nyolcvan évnél idősebbek száma a század közepére, a jelenlegi 125 millió helyett, több mint háromszorosára, 2100-ra pedig több mint hétszeresére növekedhet világszerte. Európában 2050-re a lakosság egyharmadát teszik ki a hatvan éven felüliek.
Nyugat-Európa, Ausztrália és az USA azonban még ennél is szembeötlőbb változás elé néz, hiszen esetükben a várható élettartam a 90 évet is meghaladja azoknál, akik 2100-ban születnek. A századfordulón Latin-Amerikában és Kínában is hasonlóra kell felkészülni. Afrika szintén hatalmas változások előtt áll: a következő évszázadban már minden országában abban a reményben vállalhatnak gyermeket a szülők, hogy az újszülött megéri a 75 éves kort, ami jelenleg hihetetlennek tűnik arrafelé.
