Lemondását is meglebegtette Abdalláh asz-Száni líbiai kormányfő, ha ez segítené a béke helyreállítását a hazájában. A nemzetközi közösség által elismert kormány vezetője egyszer már korábban is átadta volna a tavaly márciusban elfoglalt hivatalát valaki másnak, de akkor visszakozott.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Persze az is lehet, hogy senki nem akart cserélni vele. A kőolajban gazdag észak-afrikai országban ugyanis Moammer Kadhafi 2011-es megbuktatása és megölése óta teljes a káosz. Minden a feje tetejére állt, semmi sem működik rendesen. Kivéve a fegyveres bandákat, törzsi milíciákat és a terrorszervezeteket, amelyek mindenütt jelen vannak. Az ország egy-egy térségét ugyanis szabadcsapatok, radikális iszlamista harcosok ellenőrzik, élet és halál uraiként viselkednek. Az Iszlám Állam (IÁ) hírhedt szunnita terrormozgalom már rég megvetette itt a lábát, sőt, helyi szárnya egyre szilárdabb pozíciókat épít ki magának, a befolyása óriási.
A dzsihadisták uralják már Kadhafi szülővárosát, Szurtot, de más településeket is ellenőriznek. Közéjük tartozik a keleti Derna is. A 80 ezer lakosú várost az IÁ-vezér, Abu Bakr al-Bagdadi tavaly novemberben vilajetté, vagyis az Irakban és Szíriában működtetett „állama” (kalifátusa) egyik tartományává nyilvánította. Derna környékén az IÁ több kiképzőtábort is működtet.
Az ország egy részét az iszlamista erők, a másikat a szekulárisnak tekinthető, de gyenge kezű kormány szétzilált csapatai és tehetetlen rendőrsége, valamint a velük szimpatizáló félkatonai szervezetek ellenőrzik.
A zűrzavart jól jellemzi, hogy Líbiának két kormánya és két parlamentje van. Az egymással szembenálló testületek közül a Nyugat csak azt a törvényhozást és kormányt ismeri el, amely (ideiglenesen) az ország keleti részében, Tobrukban működik. Az ottani parlament tagjait tavaly választották meg. A nemzetközileg is elfogadott asz-Száni-kabinet szintén a fővárostól ezer kilométerre található városban végzi a munkáját, de csak egy csonka államot irányít.
Az iszlám fanatikusok csoportjaiból alakult Fadzsr Líbia (Líbiai Hajnal) fegyveres szövetség által egy éve önhatalmúlag alakított ellenkormány és parlament viszont Tripoliban van. A fővárost a lázadó milíciák ellenőrzik, akik saját hatalmi és államigazgatási struktúrákat működtetnek.
A két halálos ellenség csapatai és a velük szövetséges fegyveres bandák gyakran támadják egymást. A harcokban már legalább háromezren meghaltak, főként civilek. A menekültek száma megközelíti a félmilliót.
A teljes megosztottság és az ellenségeskedés röviddel a 41 évig uralkodó Kadhafi likvidálása után kezdődött. A rezsimjét összeroppantó és felmorzsoló csoportok a diktátor halála után sem tették le a fegyvert, mivel mindegyik magának akarta megszerezni a hatalmat. Időközben egymás ellen fordultak, de a csak kis területet ellenőrző – külföldön elismert – kormánnyal is szembeszálltak.
A rivalizálás és a gyakori harcok miatt az országban anarchia uralkodik. A káoszból sokan megpróbálnak hasznot húzni. Feketén igyekeznek kőolajat eladni, de az igazi üzlet az embercsempészet. Az Afrikából özönlő menekülteket az 1770 kilométer hosszú, s gyakorlatilag ellenőrizetlen líbiai tengerparti szakaszon zsúfolják ócska bárkákba, olykor gumicsónakokba, s indítják őket tömegesen útnak.
Szakértők szerint a zűrzavaros ország – hosszú távon – sokkal veszélyesebb lehet Európa biztonságára, mint Szíria. Közelebb van ugyanis az ókontinenshez.
Ezért Líbiából mind a menekültek, mind a terroristák könnyebben bejuthatnak az EU-ba. (Dernát például alig 300 kilométer választja el Krétától.). Annak ellenére is, hogy Brüsszel nemrég szigorúbb ellenőrzést vezetett be a Földközi-tengeren.
Az uniónak igazából a helyzet mielőbbi rendezése és egy megbízható, stabil líbiai politikai rendszer kiépítése lenne az érdeke. A megbékélés azonban mindeddig csak nagyon nehézkesen haladt, jóllehet a nemzetközileg elismert helyi vezetés, és a saját kormányt, meg parlamentet működtető lázadócsoportok már néhányszor próbálkoztak a konfliktus lezárásával. Az idén januárban is hirdettek egy tűzszünetet, majd béketárgyalásokat is kezdtek, de kedvező eredmény nem született.
A múlt héten ismét egyezkedni kezdtek. Az ENSZ közvetítésével Genfben ültek tárgyalóasztalhoz. Fő céljuk a mindent felőrlő káosz és válság megszüntetése.
A szembenállók bizakodóan nyilatkoztak a megállapodás lehetőségéről, és állítólag abban érdekeltek, hogy mielőbb eredményesen fejezzék be a párbeszédet. Erre jó esetben már augusztusban sor kerülhet, hogy azután a hónap végén nemzeti egységkormány alakuljon, amelyet szeptemberben szavazással erősítenének meg.
Bernardino León, a világszervezet líbiai különmegbízottja úgy véli, hogy az érintettek végre felismerték: a hazájuk jövője érdekében félre kell tenni a részérdekeket, és csak párbeszéddel, konszenzussal lehet zöldágra vergődni. Ezt ismerhette fel asz-Száni is, aki a békéért cserébe inkább lemondana tisztségéről. Talán ő is sejti, amit politikai elemzők már régóta emlegetnek: Líbia könnyen Szíria vagy Irak sorsára juthat, ha nem sikerül sürgősen befejezni a polgárháborút és megoldást találni a válságra.
