Várakozáson felül teljesített és abszolút többséget szerzett az előrehozott parlamenti választáson a hatalmat Törökországban több mint tíz éve egyedül gyakorló (mérsékelt) konzervatív iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP). A vasárnapi győzelem újabb négyévi, „magányos” kormányzásra elegendő a 2002 óta minden választást zsinórban megnyert politikai erőnek.
A 85 százalékos szavazói részvétel mellett elért eredményt Ahmet Davutoğlu pártelnök már megköszönte az égieknek, majd a demokrácia, a nemzet és a polgárok győzelmének nevezte azt. A váratlanul nagy siker eléréséhez azonban legalább ennyire fontos volt az is, hogy a választók 49,5 százaléka támogatta az AKP-t, amely 317 mandátumra jogosult az 550 fős törvényhozásban.
A párt a júniusi választáson is győzött, de akkor (2002 óta először) nem szerzett kormányzati többséget, „csak” 41 százalékot. Senki nem akart azonban koalícióra lépni vele. Emiatt augusztus végétől ideiglenes kormány vette át az irányítást, élén Davutoğlu addigi miniszterelnökkel. Ez a változat hosszú távra nem szavatolt tartós megoldást, ezért Ankarában jobbnak látták az előrehozott választást.
A szálakat kezében tartó Recep Tayyip Erdoğan államfő több módszerrel is igyekezett az AKP népszerűségét növelni. Július végén fegyveres harcot indított a 2,5 éve békén hagyott, már régebben betiltott és terrorszervezetnek minősített Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) gerillaszervezet törökországi, szíriai és iraki állásai, rejtekhelyei ellen. Ezenkívül igyekezett elhallgattatni az őt és az AKP-t bíráló ellenzéki médiát.
A kormányerők és a PKK közötti konfliktus kiéleződésével az ország délkeleti részében szinte mindennapossá vált az erőszak, a terrorveszély. A választók azóta biztonságra, nyugalomra és politikai stabilitásra várnak. Ennek megteremtését minden párt meg is ígérte a kampányban, de a lakosság az AKP-ről hitte el, hogy erre valóban képes is.
A diktatórikus módszerekkel vádolt Erdoğan terve tehát bevált: olyannyira, hogy szavazatokat szerzett még a rivális, ellenzék táborból is. Ez épp elég volt ahhoz, hogy a júniusi soványka eredményéhez képest az AKP jelentősen, csaknem 8,5 százalékkal növelje támogatottságát. Erdoğan ezzel stabilizálta pozícióját és növelte népszerűségét. (Az európai menekültválság miatt a jövőben Brüsszelnek, a szíriai háborúval kapcsolatban pedig másoknak kell vele fontos partnerként tárgyalni.)
Közben az AKP ismét egyedül alakíthat kormányt. Igaz, nem kapott annyi szavazatot amennyire az államfő számított. Ő abban reménykedett, hogy meg lesz a kétharmados többség. Ennek birtokában pedig módosítható az alkotmány. A miniszterelnöki bársonyszéket a főként ceremoniális jogkörökkel felruházott államfői tisztségre tavaly átváltó Erdoğan az új alaptörvénnyel elnöki rendszert szeretne bevezetni, illetve erős végrehajtó hatalmat biztosítani magának.
Tervéről valószínűleg nem mondott le. Erre utal legalábbis a hozzá lojális Davutoğlu nyilatkozata. Párthívei előtt Ankarában mondott győzelmi beszédében a politikus már felszólította a parlamenti pártokat, hogy támogassák egy új alkotmány előkészítését, elfogadását. Csakhogy a nemzetgyűlésbe bejutott további három politikai erő nem szívesen működne együtt a győztessel.
A második helyen a baloldali Köztársasági Néppárt (CHP) végzett, a szavazatok 25,3 százalékával. A másik két párt azonban sokkal gyengébben szerepelt, mint júniusban. A harmadik helyezett Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) ráadásul jelentősen meg is gyengült, sőt a választás nagy vesztesévé vált. A nacionalista pártnak a voksok 11,9 százaléka jutott, ez csak 40 képviselői helyre elég.
A 12 milliós kurd közösség politikai érdekeit képviselő, baloldali Népi Demokratikus Párt (HDP) szintén sok szavazót vesztett. Júniusban még bő 13 százalékot kapott, ezzel a kurdoknak először sikerült frakcióval bíró, önálló képviseletet biztosítaniuk a török törvényhozásban. Ezúttal viszont – utolsóként, azaz negyedikként – épphogy átlépte a tíz százalékos parlamentbe jutási küszöböt.
A voksolás különlegessége, hogy a szavazatok számát tekintve ugyan az MHP a harmadik legnagyobb párt, de a HDP-nek mégis több a mandátuma (59), és így a harmadik legerősebb párt a parlamentben.
Elemzők szerint a társadalom mély megosztottsága a választás után sem változik. Azt is valószínűsítik, hogy az új kormányt az elnök embere, Davutoğlu alakítja meg. A 78 millió lakosú ország politikáját azonban biztosan nem ő, hanem továbbra is Erdoğan szabja meg.
