Ünneplő tömegek helyett tiltakozók lepték el Buenos Aires több utcáját. Kivételesen nem a kedvenc focicsapatuk rossz szereplése bosszantotta fel őket, hanem az elnökválasztás körüli furcsaságok. Az október végi voksolás ugyanis óriási meglepetést okozott; a biztos befutónak számító Daniel Scioli csak hajszálnyi előnnyel végzett az élen, a szintén olasz származású, fő vetélytársa, Mauricio Macri előtt. Scioli lényegében vereséggel felérő győzelmet aratott.
A rendkívül szoros, alig 2,5 százaléknyi különbséget mutató végeredmény, és egyéb okok miatt második fordulót kell tartani. Argentínában ilyenre még nem volt példa. A mintegy harmincéves helyi demokrácia történetében az is egyedülálló, hogy az elnöki pozícióért folytatott versenyben az első három helyezett olasz származású.
Az is különlegességnek számít, hogy hat órát kellett várni az első részeredményre. Az egyik tartományban történt incidens (amelynek során zsákszámra égettek el szavazócédulákat) tovább lohasztotta a választás törvényességébe vetett bizalmat. A szokatlanul elhúzódó eredményhirdetést a sajtó botrányosnak nevezte. A malőr országszerte találgatásokra és pletykákra adott okot.
A késlekedés miatt a legdühösebb fővárosiak utcára vonultak, mert csalásra gyanakodtak. Szerintük a hatalom, beleértve Cristina Fernández de Kirchner elnök asszonyt, manipulálta az eredményt, hogy saját támogatottja, vagyis a baloldali Scioli végezhessen az élen. Az ország egyik legnagyobb és legjelentősebb választási körzetének számító Buenos Aires tartomány főkormányzói tisztségét betöltő politikus az államfő pártja, a Front a Győzelemért segítségével szerezte meg az első helyet.
Sciolit maga az elnök választotta ki jelöltnek. A kiszemelt, népszerű politikus korábban motorcsónak-világbajnok is volt, de egy versenyen elszenvedett súlyos balesetben elvesztette a jobb karját. A lakosság nagy részéhez hasonlóan ő is futballrajongó, de a többséggel ellentétben milliomos is. Kampányában az adók csökkentését és a 25 százalékos infláció lefaragását ígérte. Kilátásba helyezte a szegényeket támogató szociális programok folytatását is. Politikai változásokra és a gazdaság felélénkítésére szintén utalt. Célként fogalmazta meg a kapcsolatok rendezését a külső hitelezőkkel, a mezőgazdasági ágazattal és az Egyesült Államokkal, vagyis mindenkivel, akikkel Cristina összeveszett. Mindez arra utal, hogy megválasztása esetén inkább a saját útját járná, és nem feltétlenül folytatná mindenben támogatója politikáját.
Egyetlen ellenfele, a jobboldali Macri is kötődik Buenos Aireshez, mivel a főváros ellenzéki polgármestere. Ő is jelentős változásokat ígér az elnökváltás utáni időkre. Sokan a november 22-én esedékes második, döntő forduló egyértelmű esélyesének tartják.
A királycsináló alighanem a harmadik helyezett, az eddigi politikai vezetéssel elégedetlen, és azt többször bíráló Sergio Massa lesz. Már jelezte, hogy a versenyben maradt két jelölt közül melyiket tartja támogatásra méltónak. Amikor arról beszélt, hogy „megkezdődött a változás Argentínában”, eléggé nyilvánvalóan Macri mellé állt. Ötmillió támogatója Kirchner-ellenes, és változást akar. Csakhogy megfelel nekik a békülékeny és a konfrontációt kerülő Scioli is.
Macri mindenesetre jó esélyekkel száll versenybe. Ha győz, nem csupán az államfő, hanem az eddigi (baloldali populista) politikai irány is változhat a kontinens második legnagyobb területű országában és harmadik legerősebb gazdaságában. Sőt a fordulat egész Latin-Amerikára hatással lehet.
A politikus gyors és gyökeres gazdasági változásokat vezetne be, hogy visszaszerezze a piacok bizalmát. Ennek részeként mérsékelné az állami beavatkozást a gazdaságban, és feloldana több kereskedelmi korlátozást. Helyreállítaná a hagyományos partnerséget az USA-val, s új megállapodást kötne a hitelezőkkel. Argentína legszegényebbjeit pedig a jóléti programok kibővítésének ígéretével igyekszik megnyerni magának.
Sikeres vállalkozóként és a Boca Juniors közismert futballklub volt elnökeként azt sem titkolja, hogy véget akar vetni a jelenlegi elnök és férje után „kirchnerizmusnak” nevezett politikának. A néhai Néstor Kirchner, majd az őt 2007-ben felváltó felesége, Cristina összesen 12 évig vezették Argentínát. (Néstor a 2001-es pénzügyi összeomlást követő viharos időszakban vette át az irányítást.). Az elnök asszonyt 2011-ben választották újra négy évre, de alkotmányos tiltás miatt harmadszor nem indulhatott. Ennek főként ellenségei örülnek, akik alig várják, hogy kiköltözzön a Casa Rosadaként (Rózsaszín Házként) ismert elnöki palotából.
A „kirchnerizmus” minden bizonnyal ellentmondásos időszakként vonul be Argentína történelmébe. Kirchnerék arról is emlékezetesek maradnak, hogy összerúgták a port Washingtonnal, s inkább a populista baloldali latin-amerikai államokkal, meg a kommunista Kubával építgették a kapcsolataikat, miközben nyitottak Irán, Kína és Oroszország felé.
Az új elnökkel új korszak kezdődik az országban, rengeteg területen kell változásra számítani. Bárki győz is a választáson, szinte biztos, hogy nem folytatja az eddigi utat. Ez alighanem a hatalom jelenlegi haszonélvezőit, a „kirchneristákat” nyugtalanítja a leginkább.
