Tizenötödik alkalommal rendezték meg a Kossuth Lajosról elnevezett szónokversenyt Budapesten. A kétnapos versengésben az ELTE Bölcsészkarán 48 anyaországi és határon túli versenyző mérhette össze erejét az előre elkészített szónoklat és a helyszínen kapott témára rögtönzött beszéd előadásában. Az egyetemi hallgatók nagyon kitettek magukért, ahogy a zsűri elnöke, Kiss Róbert Richárd Prima Primissima díjas újságíró, az ELTE vendégoktatója kifejtette, végig fenn tudták tartani a figyelmet változatosan megszerkesztett és elmondott beszédeikkel.
A verseny nagy nehézségekkel küszködik, Adamikné Jászó Anna szerint a támogatóknak és a lelkes szervezői gárdának köszönhető, hogy mégis sikeresen lebonyolították. (A határon túli résztvevők elszállásolását pl. a Rákóczi Szövetség vállalta magára.)
A verseny idei témája az internet volt, amelyet Varró Dániel Hálózatok rabságában élünk? című verséből vett idézet fémjelzett:„Az egész világ egy linkgyűjtemény/az emberek, a tárgyak benne linkek.”Az egyetemisták a legváltozatosabb módon dolgozták fel a témát. Akadt, aki prédikátorként zengette szavát, más parafrazálta a Halotti Beszédet, egyik versenyző pedig játékbabájához intézte a szavait, de volt olyan is, aki a férjhez szeretett volna menni a számítógéphez. Alapvetően mindenki érezte a világháló negatív és pozitív vonásait, s hogy igazából hiába is szónokolunk ellene. A zsűrielnök tréfálkozva meg is jegyezte, hogy meg lehetne alakítani a facebookon a facebook-ellenzők klubját.
A másnapi rögtönzéseken az egyetemi hallgatók remekeltek, valódi élvezet volt hallgatni a talpraesett beszédeket. Elkápráztattak bennünket a humoros, lírai, filozofikus, optimista, szellemes, néha szentimentális, máskor realista vagy lázadó, az egyéni bájt is felhasználó produkciók. A három csoportra osztott versenyzők két-két igen izgalmas témából választhattak: Ezek a következők voltak: Babonaság bolondság?, Lehetne-e ma adóbehajtó Lúdas Matyi?, Szinglinek érzem, ó Ádám, magam – új nőideál?, Késik a vonat – új szállóige?, A nemtudás fájának is lehet gyümölcse?, Bezárt a bánya, hol dolgozzon a hét törpe?
Jó érzéssel vettük tudomásul, hogy amíg kinn az utcán rohan az elanyagiasodó világ, szirénázik a rendőrautó, „indul a józan robot,”addig a teremben a fiatalok szájában „édessé ízesül a szó,” s csak rácsodálkoztunk arra, hogy a háromperces rögtönzött szónoklatokban micsoda életenergiával szólaltatják meg a társadalmi gondokat, milyen szellemes versátírásokat hoznak létre, Hamupipőke nevében, hogy küzdenek a hét törpéért: „még (mostoha)anyám tyúkját is megsütöttem” – panaszkodott huncutul az egyik leányzó. S mikor felhangzott: „Laci te, hallod-e?” – ez mindannyiunkhoz szólt, s akik ott voltak, örültek, hogy hallották.
Megelégedettségünket még fokozta, hogy szép délvidéki siker is született. Hunyadi Tünde, a Magyar Tanszék hallgatója, két különdíjat is hazahozhatott: A zsűri különdíja mellett a Bárczi Géza Alapítvány kiejtési díját is átvehette. (Felkészítő tanára: Katona Edit).
A versenyhez, mint minden évben, az idén is konferencia csatlakozott, amelynek ezúttal a politikai beszéd volt a témája. Az elhangzott előadások, melyekben kitapintható volt szónoklat és politika mindenkori összefonódottsága, a következők voltak: Adamikné Jászó Anna: Az első politikai szónoklattan, Tóth M. Zsombor: „A stílus maga az ember” – A mai magyar politikai beszédek stílusa, Tóth Szilvia: „A jó jelölt” – Hogyan nyerjük meg a választásokat – régen és most? Szitás Benedek: A politikai szónoklat és a demagógia.
