Csordás Gábor műfordító, a pécsi Jelenkor Kiadó vezetője volt nemrégiben a szabadkai Kiš-ernyő tanácskozás egyik részvevője. A délszláv irodalom kiváló fordítója tavaly a Szenteleky-napon vette át a Bazsalikom-díjat, majd a belgrádi könyvvásáron a Dositej Obradović-díjat, a szerb irodalmi alkotások más nyelven való megjelentetéséért vehette át az elismerést. Éppen ezért először is azt kérdeztük Csordás Gábortól, hogy milyen a jó műfordítás.
–Egy bizonyos, akkor jó, ha valamit áthoz a másik kultúrából, a másféleségből. Gyakran mondják: annyira jól lefordítottam a verset, hogy olyan, mintha egy magyar vers lenne. Ez nem jó, mert magyar verset írni a költők dolga, nem a műfordítóké. Annak olyannak kell lennie, hogy érezni lehessen, ez egy szerb vers, ami most magyarul szólal meg. Valamit hozzon át a másik kultúrából. Sokan nem értik, ez ennyire fontos.
Danilo Kišsel Párizsban két alkalommal is találkozott. Tőle mennyit fordított?
– Csak egy rövid szövegét fordítottam, mert a legtöbb művét már korábban átültették magyar nyelvre. Főképp nála fiatalabb irodalmárok munkáit fordítom. Radoslav Petković több könyvét is lefordítottam, most a Vizantijski internet című regényén a sor. Meg nagyon szeretnék David Albaharitól is fordítani. Nagyon izgalmas író, akinek a
műveit nem nagyon ültették át magyarra, s minden bizonnyal a Pijavica című, 3 éve megjelent regényét fordítom le.
Előny vagy hátrány a kortárs szerzők fordításánál, ha a fordító személyesen is ismeri a szerzőt, a gondolkodásmódját?
– Mivel kiadó is vagyok, számos olyan szöveget is megjelentetek, amelynek ismerem a szerzőjét, s a szöveget olvasva hallom a hangját. Például Petkovićtyal is úgy vagyok, hogy a szövegben hallom a hangját. Előny a fordítónak, ha ismeri a szerzőt, megbeszélhet vele dolgokat, megkérdezhet tőle ezt-azt, sokszor szükség van erre és ez nagy segítség.
A válság a könyvkiadásra is hat. A fordításirodalom kiadásán mennyire érződik?
– Ha nehezebbé válik a könyvek eladása, azt elsősorban a fordítás fogja mindenekelőtt megsínyleni, mert annak kisebb a közönsége. A fordításkötetek megjelentetése drágább is, mert nemcsak a szerzőnek, hanem a fordítónak is fizetni kell. Ilyen válságos időszakban mindig nehéz helyzetbe kerül a fordításirodalom.
