A 2009/2010-es évad negyedik, egyben utolsó bemutatóját tartják kedden este az Újvidéki Színházban. A színpadra kerülő darab klasszikus, ám az előadás mégis okkal nevezhető szokatlannak, legalábbis a hazai színjátszás esetében.
Shakespeare Szentivánéji álma kerül a nagyközönség elé, ám ezúttal szavak nélkül, táncelőadás formájában, Puskás Zoltán rendezésében, aki elmondta, lelke legmélyén valahol úgy érzi, édesanyjának törlesztette ezzel a darabbal egyik adósságát, aki, még élt, mindig is egy táncos, kosztümös előadásról álmodott.
A darabot háromféle tánc világának egymástól eltérő, egymást mégis tökéletesen kiegészítő ötvözete teszi különlegessé. Gyenes Ildikó a modern táncot, Budai László a tangót, Bóbis László pedig a szteppet koreografálta színpadra úgy, hogy maga a történet mindvégig követhető, ám mégse „szájbarágós“ legyen. Budai lapunknak elmondta, az elsőre lehetetlennek tűnő feladat csakhamar élvezetes, de kemény munkává nőtte ki magát, mely, elsősorban a férfi-nő közötti megismerésre, energiaátadásra, egymásra hangolódásra koncentrálva próbálta meg áthidalni azt, hogy ebben az esetben a tangó-profizmussal nem rendelkező színészek voltak az alanyok, s ez a helyzet, mint kiderült végül, elrugaszkodva a mozdulatokra alapozás kizárólagosságától, s a megélt életet alapul véve újat alkotva kamatoztatható a leginkább. Andrès Mariano Ortega zeneszerző a darabról szólva kiemelte, egy ilyen komplex, több művészetet összekapcsoló darab esetében a zeneszerző nem hagyatkozhat csupán saját múzsájára, megpróbálta ezért a Shakespeare-művet egy modern zenébe öltött forgatókönyvbe helyezni.
Az Újvidéki Színház egy igen sikeres, hat Sterija-díjjal jutalmazott évadot zárhat az idén, s ha egy ilyen évadot egy ennyire sok gyakorlást igénylő darab bemutatásával zárnak, akkor nem lehet megkerülni az olyan kérdéseket sem, melyek a próbafolyamat „túlélésének“ mikéntjére próbálnak rávilágítani. Balázs Áron színművész elmondta, szerencse, hogy ilyen nagy tudású koreográfusokkal dolgozhattak együtt.
–Nem tűnt problematikusnak a lépések begyakorlása. Igaz, szerepeltem már musicalekben is, de ez most egy egészen más világ. Ez csak tánc. Bár meg kell mondjam, ez engem cseppet sem zavart, nem hiányzott a szöveg. Egy rendkívüli tapasztalat, ami a közönségnek is új élményt hozhat – mozdulatokba tömöríteni a mondanivalót.
Arra a kérdésre, hogy mi volt nehezebb, a lépések begyakorlása vagy a mondanivaló tánccá alakítása, Jankovics Andrea elmondta, az elején elsajátíthatatlannak tűnő lépések is megtanulhatók, csak aludni kell rá egyet.
– Szerencsésnek mondhatom magam a szereposztás tekintetében, hiszen a sztepptáncosok közé lettem beosztva, s ez a tánc egyébként is a kedvencem.
Az előadásban az Újvidéki Színház 16 színésze játszik: Balázs Áron, Kőrösi István, Sirmer Zoltán, Német Attila, Pongó Gábor, Huszta Dániel, László Sándor, Hajdú Tamás, Varga Tamás, Banka Lívia, Elor Emina, Jankovics Andrea, Ferenc Ágota, Figura Terézia, Kokrehel Júlia és Crnkovity Gabriella.
