A szabadkai Kóci Ágnes és a japán Yuriko Hiroura a New York-i Martha Graham School of Contemporary Dance növendékei. Mozgásszínházi produkciójukat a minap mutatták be a szabadkai Kosztolányi színházban, a Desiré villamosa, a hazai és külföldi kortárs művészeket felsorakoztató programsorozata kertében.
Kóci Ágnes nevét többször említettük lapunk hasábjain, hisz általános és középiskolásként tagja volt a Csáth Géza Művészetbaráti Körnek. Utoljára akkor hallottunk róla, amikor leérettségizett a szabadkai gimnáziumban. Időközben lediplomázott a békéscsabai Jókai Színház színművészeti iskolájában, majd – mint fogalmazott – eldöntötte, meg kell tanulnia bízni önmagában, ezért nyakába vette a nagyvilágot, egy bőrönddel New Yorkba utazott. Itt elütötte egy autó, a kórházban arra kérte barátnőjét, vigye be neki az angol nyelviskolák jegyzékét. Véletlenül ezek közé keveredett Martha Graham tánc- és mozgásművészeti iskolájának címe, telefonszáma is.
– Táncolni akarok! – döntötte el, hisz mindig kedvet érzett ehhez, de nem hitte, hogy megvalósulhat. Amikor meggyógyult, felvételt nyert az iskolába, s egy évet már elvégzett. Még néhány évig itt szeretne tanulni, s ehhez sok segítséget, támogatást kap tanáraitól is. Yuriko Hiroura régóta táncol, a színművészet is vonzza. Az előadásukban mindkettőjük életének fontos mozzanatai szerepelnek. Vajdaságban Topolyán léptek fel, majd Szabadkán. Sokkal nehezebb ismerősök előtt táncolni, mint New York-ban néhány ezer ismeretlen előtt.
Martha Graham az első, aki a klasszikus balett után egy olyan mozgástechnikai rendszert mutat be, amely széles körben tanítható. A graham technika lényege a talajmunkában rejlik. Mezítláb táncolt. Elsőként indult ki tudatosan a légzés mechanizmusából. A kilégzéssel az energiák összpontosulnak a test középpontjában (a has közvetlen köldök alatti részében). Ez a contraction. Ennek elnyújtása és semlegesítése a release.
