– Amikor az oktatási minisztérium honlapján megjelent matematikából és szerb nyelvből a minősítővizsga kérdéseinek megoldása, a gyerek megsaccolta, hány pontra számíthat. Hidegzuhanyként érte, hogy a vártnál jóval kevesebb pontot ért el. Az iskolában azt mondták, nem nézhetjük meg a tesztjeit, mert nincsenek az iskolában – mesélte egy kisvárosi anyuka, akinek nyolcadikos gyereke most felvételizik a középiskolába.
Mint mondta: az általános iskolában azt ajánlották, az egyik tanár segít nekik papírra vetni a beadványt a körzeti beiratkozási bizottsághoz, ahol a teszteket őrzik. Ám az a bibi, hogy látatlanban nagyon nehéz megmondani, mely megoldások esetében kétséges, hogy esetleg nem olyan pontszámot kapott, mint ami megilleti. Mi van, ha épp az általuk feltüntetett példa volt jó, és egészen más feladványokba csúszott hiba? Elutaztak a körzeti beiratkozási bizottság székhelyére, ahol szintén nem mutatták meg nekik a teszteket. Itt is az írásos panasz megtételére biztatták őket. Végül dolgavégezetlenül távoztak, nem nyújtottak be panaszt.
Két minisztériumi alkalmazottat és két iskolaigazgatót kérdeztünk: szerintük ez már évek óta bejáródott gyakorlat. Az iskolák hirdetőtábláin ki vannak függesztve a tesztek, a megoldások, azt meg lehet nézni, s a tanulónak világossá válik, hol hibázott. Mindegyikük azzal érvelt: a gyerek pontosan tudja, hogy melyik feladatot hogyan oldotta meg, miben tévedett. Egyébként a körzeti beiratkozási bizottsághoz benyújtott panasz elbírálása után a szülő megtekintheti a gyerek tesztjét, mit rontott el. S mindenki kivétel nélkül elmondta: a tesztet javító tanárok – akik nem tudják, mely iskola mely diákjának feladatlapjait javítják – igen méltányosan járnak el. Úgyhogy panasz esetén ritkán emelik a pontszámot, viszont megtörtént már, hogy fél ponttal csökkenteni kellett azt.
Az érveket hallgatva az jutott eszembe, lehet, hogy a nyolcadikosok kevés kivételtől eltekintve biztosan pontosan emlékeznek rá, melyik példát hogyan oldották meg. De hihető, hogy egyikük-másikuk annyira izgult, hogy mégsem tudja felidézni, mit vetett papírra.
Miért nem szabad a tesztet kitöltő diáknak, a szülőnek a tesztlapokat megnéznie? Netalán állambiztonsági okok miatt kell még az érintettek elől is eltitkolni ezeket? Igaz, hogy egy-egy ilyen központban több száz tesztlap van, ám mégsem élnek annyian panasszal, hogy különösebb munka lenne megkeresni a kérdéses kitöltött lapokat. Így a szülő megbizonyosodna róla, gyerekét semmiféle méltánytalanság nem érte.
Jaj, de jó, hogy vége ennek a felvételi rendszernek.
A kisérettségi tesztlapjait is ugyanilyen államtitokként kezelik majd?!
