Javában folynak a Tanyaszínház idei előadásának próbái Kavillón, ahol a csapat A falu rossza című népszínművet állítja színpadra Táborosi Margaréta irányításával. A hivatalos bemutatót július 24-én tartják Kavillón, de ezt megelőzően 20-án Szenttamáson, 21-én Kishegyesen, 22-én pedig Gunarason játszanak majd. Az előadás próbafolyamatáról a rendezővel, Táborosi Margarétával beszélgettünk.
– A hangulat felfokozott, nagyon jól érezzük magunkat, aminek köszönhetően remekül halad a munka – magyarázta kérdésünkre válaszolva a rendező, majd így folytatta: – Az első napok inkább munkaakciókkal teltek, rendbe tettük az udvart, a környéket, esténként pedig olvasópróbákat tartottunk. A tényleges próbafolyamat csak a múlt héten kezdődött meg. Rendkívül zsúfoltak a napjaink, hiszen reggelente, az ébresztő után egyórás mozgásgyakorlatot tartunk, amelynek során a testtudat-ébresztésen és a nyújtómozdulatokon van a fő hangsúly, utána Zsiga, azaz Kiss Zselykó, az előadás koreográfusa foglalkozik a csapattal, hiszen a mozdulatsorok elsajátítása és begyakorlása napi négy-öt órát vesz igénybe, ezután az ebédszünet és a délutáni pihenő következik, majd a programot beszédtechnikai órával folytatjuk, hiszen ezt sem szabad elhanyagolnunk, és csak mindezek után megyünk fel a színpadra. Kevés idő jut a pihenésre, de nem törődünk a fáradtsággal, hiszen a célunk az, hogy minél jobb előadást készítsünk.
A megfeszített tempó, a kemény munka ellenére kiváló a hangulat. Miként befolyásolja a próbafolyamatot az, hogy szinte valamennyien egy generációhoz tartoztok?
– Úgy érzem, rendkívül pozitívan, mert ezáltal valódi csapatként tudunk működni. Könnyebben kérdezek a színészektől, illetve azok a válaszok, amiket tőlük kapok, sokkal inkább megérintenek, hiszen még frissek az élményeim, különösen azért, mert magam is újra tanulok. De egyébként tudatosan törekszem arra, hogy minél jobb legyen a hangulat, szeretném, ha azokat a feladatokat, amelyeket meg kell oldaniuk, minél egyszerűbben meg tudnák valósítani, sőt, a saját határaikat is minél könnyebben át tudnák lépni, ugyanis abban hiszek, hogy a próbafolyamat hangulata rányomja a bélyegét az előadásra is. Sokkal lazább hangulatot ad a munkának az, hogy szinte egykorúak vagyunk, másrészt habitusomból adódóan sem vagyok olyan személy, aki szigorú szabályokat, erős fegyelmet diktálna, inkább az egymás iránt tanúsított bizalom a meghatározó most is, hiszen felnőttek vagyunk, mindenkinek tudnia kell, mit engedhet meg magának, és mit nem.
A falu rossza klasszikus népszínmű. Az elavultnak tekinthető forma, a hagyományos szöveg hogyan kap majd valódi, a mai ember számára is izgalmas tartalmat a színpadon?
– Mivel a nyár mindenkinek a szabadságot, az önfeledtséget jelenti, mindenképpen egy nagyon vidám énekes-zenés-táncos produkciót próbálunk létrehozni. Olyan hagyományos szöveget szerettem volna színpadra állítani, amely – bár illeszkedik a Tanyaszínház előadásaink alapvető stílusjegyeihez – lehetőséget kínál arra, hogy a gyakorlatban is kipróbáljam a budapesti tanulmányaim során szerzett tapasztalataimat. Nagyon érdekelt az is, hogy mit lehet egy ilyen szöveggel kezdeni ma, és mivel úgy gondolom, a népszínmű halott műfaj, így azzal már a kezdetekkor tisztában voltam, hogy parodizálni semmiképpen nem lehet. Éppen ezért úgy próbáltam meg kialakítani az előadást, hogy ma is érvényes legyen. Ha a szerelmet nézem, a gyertya két végén égetését, az öngyilkossági gondolatokat, akkor azok egyáltalán nem korhoz vagy helyhez kötött tartalmak. Az eredeti műhöz képest nyilvánvalóan lesznek változtatások, sok minden kimarad, sok minden belekerül, köztük néhány új szereplő is. Olyan értelemben klasszikus lesz az előadás, hogy népi elemeket is használunk majd benne, de a fő cél, hogy egy olyan homogén közeget alakítsunk ki, amely több különböző dologból építkezve is élni tud a színpadon. Hangsúlyozom, nem szeretném mindenáron modernizálni a darabot. Inkább arról van szó, hogy engem nagyon érdekel, miként lehet az alapvetően nem túl mély tartalmakkal megáldott dolgokat mélyebb tartalmakat is közölni, és ennek a kompromisszumnak megtalálása jelenti most a legfőbb feladatot.
Mit tapasztalsz, a fiatalok mennyire érzik magukhoz közelállónak ezt a műfajt és azt a mozgáscentrikusságot, ami a próbafolyamatot jellemzi?
– Mindannyian nagyon élvezik a próbafolyamatot, aminek köszönhetően napról napra óriási lendülettel és lelkesedéssel vetik bele magukat a munkába. Véleményem szerint egy színésznek minden műfajt magáénak kell éreznie, persze vannak olyan esetek, amikor az első lépések megtétele nehezebb, de amikor már elkezdődik a próbafolyamat, fokozatosan belekerül az ember nemcsak a szerepbe, hanem a történetbe is, függetlenül attól, hogy éppen milyen műfajról van szó. Természetesen törekszünk a nagyon erős karakterek kialakítására, az erőteljes játékstílusra, a fokozottabb hanghordozásra, amik a Tanyaszínház alapkövetelményei, de ezeknek is keressük az igazságát, azaz a felszín alatti rétegét, illetve – éppen a már említett kompromisszumkeresés jegyében – azt, miként adhatunk a könnyed műfajnak mélyebb tartalmat is. Ami a mozgást illeti, elégedett vagyok, hiszen a szereplők valamennyien rendkívül jó mozgáskészséggel rendelkeznek, ráadásul érzik és értik azt a színházi nyelvet, ami a testtudatból indul ki.
A zene és a mozgás terén, amelyek jelentős szerepet töltenek majd be az előadásban, milyen stíluselemekre helyezitek a fő hangsúlyt?
– A stílust az előadás készítése közben próbáljuk megtalálni, mégpedig olyan módon, hogy igyekszünk megkérdőjelezni és továbbgondolni mindazt, amit a táncos-zenés darabok kánonja előír. Van ebben stilizáltság, népies elemek egész sora, igaz, az eredeti néptánc – amiben főként a szatmári táncok és cigánytánc elemei dominálnak – is kap egyfajta görbe tükröt, de azt hiszem, ettől válik majd különlegessé az előadás, meg attól, hogy Bakos Árpád újrazenésítette a dalokat, sőt vannak olyanok, amiket teljesen ki is cserélt. Ráadásul a zenekar tagjaival már fel is vették a teljes zenei anyagot, amivel valamennyien nagyon elégedettek vagyunk, hiszen jól lehet rá énekelni és táncolni is. Vegyes zenei világ jellemzi a dalokat, balkáni zenei elemekkel, de rendkívül jó hangulatúak. A legfontosabb szempont számomra az, hogy a közönség tagjai, akik eljönnek majd megnézni az előadást, jól érezzék magukat, jól szórakozzanak, mosollyal az arcukon távozzanak a helyszínről, de mindezt úgy szeretném megvalósítani, hogy eközben azok is elégedettek legyenek a látottakkal, akik szakmai szemmel nézik a produkciót. Tudom, ez nem könnyű feladat, de éppen ezért jelent rendkívül izgalmas kihívást számomra.
