A szerbiai oktatási minisztérium másodrangú állampolgároknak tekinti a magyar ajkú tanárokat. Ezt bizonyítja például, hogy egy év alatt nem volt idejük lefordítani azokat a teszteket, amelyeket mindazoknak kell kitölteniük, akik óvodában, iskolában keresnek pedagógusi állást. Mint ismeretes, pártatlan szakemberekre, a foglalkoztatási szolgálat kirendeltségeinek pszichológusaira bízták az alkalmasság megállapítását. Ám a vajdasági kirendeltségekben túlnyomórészt olyan pszichológusok dolgoznak, akik nem tudnak magyarul vagy más nemzeti kisebbség nyelvén. Ez komoly gond, mert van egy szóbeli beszélgetés is a pszichológussal, s ennek során nagyon nehéz nem anyanyelven pontosan, árnyaltan megfogalmazni a pedagógusi hivatással kapcsolatos gondolatainkat.
Ám az egyszerűen felfoghatatlan, hogy a minisztérium elfelejtett a tesztek magyar nyelvre való hivatalos lefordításáról, standardizálásáról gondoskodni, amit a pszichológusegyesület hagy jóvá. Feltételezem, a belgrádi minisztériumi hivatalnoknak eszébe sem jutott, hogy nem csak szerb ajkúak szeretnének pedagógusként elhelyezkedni az óvodákban, iskolákban. A problémáról tudnak oktatási berkekben – az iskolaigazgatók, a minisztériumi kirendeltségek munkatársai –, a munkaközvetítő illetékesei, ám senkinek sem jutott eszébe, hogy felhívja a minisztérium figyelmét, hogy diszkriminálták a kisebbségieket. S arra is, hogy pláne az ő esetükben Gorski vijenacnak, szerb szólásoknak, közmondásoknak semmi helyük egy ilyen felmérésben.
Mint ahogy ugyanez, a tavaly szeptemberben elfogadott az Oktatási és nevelési rendszer alapjairól szóló törvény világosan kimondja, tartományi hatáskör a tanári szakvizsga (gyakornoki vizsga) lebonyolítása, csak épp egy éve nem történt semmi e téren (s az előző években sem, hisz ez legalább öt éve aktuális kérdés). A minisztérium húzza-halasztja a hatáskör átadását. Addig is magyar nyelven végzett óvónőknek, tanítónőknek, de még a magyar szakos tanároknak Belgrádban kell(ene) vizsgázni, szerb nyelven kell(ene) tanítani valamely ottani általános iskola diákjainak. Ez is azt bizonyítja, hogy a minisztérium mostohagyerekei a magyar ajkú pedagógusok.
Mint ahogy másodrangúak a magyar ajkú diákok is, hisz még egyetlen tankönyv sem jelent meg a nyolcadikosok számára, mert először a szerb nyelvű tankönyveket nyomtatják ki. Ez a reformgeneráció, amely elsőként tesz kisérettségit. S bizony olyan lépéshátrányból indulnak, hogy tavaly a hetedikes könyveik egyike másika csak a második félévben jelent meg. Persze, nem elsősorban a kisérettségi miatt fájó ez a megengedhetetlen kérés, hanem azért is, mert a magyar diákoknak is joguk van már szeptember elsejétől a tankönyvre, ugyanúgy, mint szerb ajkú társaiknak. Mi ez, ha nem a jogok csorbulása?
