Szombaton este befejeződött a magyarkanizsai Jazz és Improvizatív Zene Fesztivál. E nemzetközi rendezvényen a péntek a megemlékezés, a tisztelgés jegyében telt el.
Ugyanis Fújj, szél, Zenta, visszhangozz szél címmel a nemrégiben elhunyt Bodor Anikó neves zentai népzenekutatóra egy népdalon alapuló improvizációval emlékeztek olyan kiváló zenészek, művészegyéniségek, mint Verebes Ernő (zongora), Mezei Kinga (ének), Mezei Szilárd (brácsa, zenekarvezető), Berecz András (ének), ifj. Burány Béla (baritonszaxofon), Malina Ervin (nagybőgő), Csík István (dob), Bogdan Ranković (basszusklarinét). A magyarországi Berecz Mihály nem szereti, ha csodagyereknek nevezik, ám kiemelkedő tehetségét péntek esti magyarkanizsai koncertjén is bizonyította. Zongorajátéka tisztelgés volt a nemrégiben elhunyt Kanyó Zoltán emléke előtt, aki a fesztivál megszületésétől kezdve másfél évtizeden át sokat tett a rendezvényért. Egy kivételes zenei találkozásnak is tanúi voltunk pénteken este Magyarkanizsán: a magyarországi Szabados György , a világhírű dzsesszzongorista és egy francia hölgy, Joelle Leandre , a világszerte elismert dzsesszbőgős először játszottak együtt. A két erős zenészegyéniség közös játéka páratlan élményt nyújtott a közönségnek. Ezt követte a magyarországi Bolyki Brothers énekegyüttes fellépése. A kvartett koncertje tulajdonképpen tisztelgés volt az emberi hang, mint a legtökéletesebb hangszer előtt, amelyet ők virtuóz módon használnak. A szombat este a hagyomány jegyében telt el. Először a tiszta népzenei forrásból merítő, szerbiai Izvor együttes lépett fel. Majd az amerikai Joe Lee Wilson dzsesszegyüttesét láthattuk, hallhattuk, amely olyan zenészekből áll, akik sok évtizede e pályán vannak, kiemelkedő zenei tudásuk mégis fiatalos lendülettel párosul. A 75 éves Joe Lee Wilsont nem minden ok nélkül nevezik sokan a legjobb hangú dzsesszénekesnek. A különleges koncert támogatója az Amerikai Egyesült Államok belgrádi nagykövetsége volt.
