Hirtelenjében port vert fel az oktatási minisztériumból a világon földrajzilag legdélebben fekv ő , többségében magyarok lakta Székelykevére érkezett utasítás (vagy parancs?), hogy a két tizennégy tanulós volt hetedik osztályból egyetlen, huszonnyolcas nyolcadikost kell „csinálni” – nyilatkozott a Magyar Nemzeti Tanács illetékese, az iskolaigazgató és az egyik tanár is. Becsületükre legyen mondva, nem háborogtak, csak elmondták véleményüket.
Az, hogy az összevonás rendben van-e jogilag, tartalmilag és pedagógiailag, nem tudom, hiszen a szóban forgó iskolába csak mint diák jártam, nyolc évig. Egyébként a képzettségem sem jogosítana fel mérvadó vélemény nyilvánítására.
Azt azonban tudom, s talán a nyilatkozó tanár is hallhatott az alábbiakról édesapjától (akivel kereken fél évszázaddal ezelőtt osztálytársak voltunk), hogy ezzel a minisztériumi ordréval csak a történelem ismétli önmagát.
Az 1960-ban hetediket végzett A és B osztály hatvanegy őszén egyazon tanteremben találta magát. Akkoriban nem igazán volt ildomos az okokról érdeklődni. Összevontak bennünket és passz. Pedig – zentai szóhasználattal élve – voltunk „gyüpetestűl”. Összesen negyvennyolcan(!) szorongtunk olyan négydiákos padokban, amelyekről a maiak mit sem tudnak. Na igen, olykor lekönyököltük egymás tintatartóját, vagy könyékkel „bővítettük” a nekünk járó helyet, de nagyobb ribillió nem volt. Élő tanú rá a pancsovai módszertani központ vezetőnője. A két hetedik osztályfőnöke, Szofrán Tamás (akire nyolcadikban is bíztak bennünket) és Zolnai Albert már – sajnos – nem tudja megerősíteni állításomat. Az osztálynapló azonban valószínűleg még ma is tárgyi bizonyítékként szolgálhat.
Akkoriban már nagyban zajlott a nagy elvándorlás első hulláma és ezért nekünk is engednünk kellett a negyvennyolcból, mivel három osztálytársunk, természetesen szüleivel együtt, az óceánon túlra költözött. Azért a negyvenöt mégsem huszonnyolc, pláne ha tudjuk, hogy hét évvel ezelőtt már csak huszonheten találkozhattunk. Tizennyolcan(!) ugyanis akkor már az égi iskolában koptatták a padokat.
