A Magyar Nemzeti Tanács döntést hozott a Vajdasági Magyar Nemzeti Színház létrehozásáról. Kétségtelenül mérföldkövet jelent ez színházi életünkben, sőt egész művelődési életünkben. Akkor is sorsfordító pillanat, ha tudjuk, hogy e határozat megvalósítása/megvalósulása nem történik egyik pillanatról a másikra, sokakra tengernyi tennivaló vár, sok akadályt kell még leküzdeni.
A szabadkai Népszínház Magyar Társulatának önállósulása és nemzeti színházzá való átalakulása bizonyos szempontból a történelmi igazságtétel kategóriába tartozik. Köztudomású, hogy a két világháború közötti időszakban a hivatásos színtársulat működtetése államilag tiltva volt az itteni magyarság számára. Az 1945-ben megalakult Szabadkai Magyar Népszínház létét csak 6 évig tűrte a hatalom, s egybeolvasztotta a szintén önálló horvát teátrummal. Így jött létre a szabadkai Népszínház magyar és szerbhorvát társulattal. Vagy gondoljunk a ristići időszakra, amikor hosszú évekre ellehetetlenítették a magyar színjátszást Szabadkán, a multikulturalizmus jegyében.
Kovács Frigyes már a kilencvenes évektől nem egy alkalommal felvetette szakmai és politikai körökben a Délvidéki Magyar Nemzeti Színház létrehozásának szükségességét – korábban társulati berkekben már hangot adott ennek az ,,eretnek” gondolatnak. A '90-es években lapunknak is nyilatkozott erről az elképzeléséről, 2000. október 5-e után pappírra vetett koncepciójával kilincselt az illetékes fórumoknál. A színházi szakma egy részénél ellenállásba ütközött, politikai téren pedig úgymond nem ért meg még az idő. (Ugyanakkor a Kárpát-medence más régióiban már hosszú évek óta működik nemzeti teátrum, példa erre a Beregszászi Magyar Nemzeti Színház) Reménytelen, megvalósíthatatlan álomnak tűnt egészen mostanáig, amikor is a Magyar Nemzeti Tanács felvállalta a kezdeményezést, meghozta döntését az intézmény létrehozásáról és kulcsszereplője lesz a megvalósításnak.
A nemzeti színház – különösen kisebbségi sorsban, kisebbségi körülmények között – szimbólum, nemzeti kultúránk jelképe. Függetlenül attól, hogy hol működik, Szabadkán vagy másutt, hozzájárul az egész vajdasági magyarság önbecsülésének erősödéséhez. A nemzeti színház feladata a nyelvvédelem, az identitástudat őrzése. ,,A többi színháznak is ez a feladata”, mondhatná bárki. Igen, de a nemzeti színház esetében fokozottabban, hatványozottabban jelen kell ennek lennie. Hiszem azt, hogy nemzeti színházunknak vállalt küldetése lesz a nemzeti értékek előtérbe helyezése, a klasszikus és kortárs drámairodalom azon műveinek a színrevitele, amelyek a fiatalok nemzeti azonosságtudatának kialakulásához, műveltségük gyarapodásához járulnak hozzá. Olyan színházlátogatókat, színházat szerető egyéneket nevel ki, akik értő látogatói lesznek a többi színház alternatívabb stílusú, hangvételű előadásinak is.
Az MNT-döntés után most jött el a konkrétumok kidolgozásának ideje, a sok apró lépés megtétele a célig, a megvalósítás hordozóira – így az MNT-re – is jó néhány küzdelem vár az elkövetkező időszakban. Lesznek bizonyára viták is, amelyek hasznosak is lehetnek a végeredmény szempontjából, ha konstruktívak, előre mutatóak, s nem rosszindulatúak, nem gáncsolják, tiporják sárba a jó ügyet.
Közösségünkben is vannak, akik nem örülnek a Vajdasági Magyar Nemzeti Színház megszületésének, nem támogatják a létrehozását vagy legalábbis hűvös tartózkodással szemlélik a fejleményeket. De most az összefogás időszaka jött el, mert egy nemzeti színház létrehozása történelmi lépés egy ilyen kis közösség életében, mint a miénk.
