Az illetékesek évek óta hangoztatják, hogy nagy változtatásokat kell(ene) kieszközölni a felsőfokú oktatás terén, hiszen évente végzett egyetemisták százai kapják kézhez a diplomát, de igen sok esetben nem tudnak vele mit kezdeni, mert az általuk választott szak nem igazán népszerű a munkaerőpiacon. A fiatalok ugyanis a legtöbb esetben a főiskolára vagy egyetemre való iratkozás előtt alaposan körülnéznek, hogy melyik szakon mit tartalmaz az oktatási program.
Ha úgy vélik, az számukra túl nehéz, akkor feladják álmaikat, és hatalmas adag megalkuvással olyasmit választanak, ahol az átlagnál kevesebb erőbevetéssel jószerivel át lehet loholni a tanulmányi éveken. Kevés olyan lány vagy fiú van, aki nem riad meg a várható nehézségektől, és kitart eredeti vágya mellett. Ez azonban – főleg az utóbbi években – nem igazán jellemző például a természettudományi kar matematika és fizika szakára. A hallgatók, sőt a szakemberek szerint is az átlagosnál lényegesen nagyobb tudással kell rendelkeznie annak a jelöltnek, aki sikerrel szeretné venni a felvételi vizsgát. És ez még nem minden. Négy éven keresztül hatalmas kitartásra, szorgalomra és nem kevés szakmai tehetségre van szükség a diplomázáshoz.
Az Újvidéki Egyetemen az utóbbi négy évben csaknem ezren jelentkeztek majdani matematikusnak és fizikusnak, de napjainkig még ezek felének sem sikerült eljutnia a diplomavizsgáig. A megkérdezett hallgatók váltig hangoztatják, hogy minkét szak nehéz. Akik ennek ellenére is a szóban forgó két szakra iratkoztak, tették ezt abból a megfontolásból, hogy az oklevél kézhezvétele után – reményeik szerint – könnyebben találnak majd munkát.
S nekik van igazuk, hiszen csak a dél-bácskai körzetben jelenleg több száz matematika és fizika (továbbá biológia és angol) szakos tanár hiányzik. Helyüket megfelelő képesítés nélküliek töltik be, ami azért mégsem az igazi.
Velük ellentétben számítástechnikai mérnökökkel és okleveles számítástechnikai mérnökökkel Dunát lehetne rekeszteni. Ez a szak köztudottan a legkönnyebbek közé tartozik. A gond csupán az, hogy diplomázás után csak a legjobbak és a számítástechnika rohamos fejlődését figyelemmel kísérők jutnak munkához. Annak, aki akár fél évet lemarad, esélye sincs elhelyezkedni, hiszen az elektronika szóban forgó ága úgyszólván hetek alatt képes olyan fordulatokat venni, amelyek egyszerűen eltapossák a megtorpanókat.
Éppen ezért érthető és logikus az illetékesek azon – egyelőre csak szóban megfogalmazott – törekvése, hogy olyan szakembereket kell(ene) képezni, amilyenekre a gazdaságnak és a gazdaságon kívüli területnek szüksége van.
A tartományi kormány az idén 1,8 millió dinárral támogatja a matematika és a fizika szak felvételi vizsgáján legjobb eredményt felmutató 32 egyetemistát. Ez azonban csepp a tengerben, mivel továbbra is folyik az olyan szakemberek képzése, akik nem kevés pénzbe kerülnek az államnak és az érintett családoknak, holott jóstehetség nélkül állítható, hogy tanulmányaik végeztével legnagyobb részük csak a munkanélküliek népes táborát fogja bővíteni.
Valamilyen módon tudatosítani kellene az életet kezdő fiatalokban, hogy a papír – ez esetben az egyetemi diploma – nem minden.
