Korábban már beszámoltunk arról a nemzeti közösségek művelődési intézeteinek igazgatói számára szervezett találkozóról, amelyet nemrég Vukašinović Éva, a tartományi ombudsman kisebbségi ügyekkel megbízott helyettese hívott össze annak érdekében, hogy hatékonyabb támogatási rendszert dolgozzanak ki a nemzeti kisebbségek kulturális egyesületeinek tevékenységéhez szükséges pénzösszegek odaítélésére. A találkozón elhangzottakkal kapcsolatos részletekről Muškinja Heinrich Anikó tartományi ombudsmant kérdeztük.
Milyen alapvető célkitűzéssel hívták össze a nemzeti kisebbségek művelődési intézeteinek igazgatóit?
– A tartományi nemzeti kisebbségek kulturális intézetei olyan professzionális intézmények, amelyeket a Tartományi Képviselőház és a nemzeti tanácsok közösen alapítottak meg, és amelyek a vajdasági nemzeti közösségek kulturális örökségét hivatottak védeni és fejleszteni. Úgy gondoltuk, hogy egyrészt közös ügyön dolgozunk – ugyanis az ombudsman egyik hatásköre a kisebbségvédelem valamennyi területe, és kiemelten hasznosnak tartjuk a kapcsolatok ápolását –, másrészt szerettük volna kikérni az intézetek igazgatóinak véleményét a vajdasági nemzeti közösségek intézményei és egyesületei kulturális tevékenységének pénzelési problémáiról, azok kiküszöbölése érdekében.
Milyen általános gondokról számoltak be a vezetők?
– A gondok – mondhatnám – minden nemzeti közösség esetében hasonlóak, a kultúra területén leginkább önkormányzati szinten lelhetők fel. Az idei évtől kezdve az ombudsmani hivatal különösen nagy figyelmet fordít a terepmunkára, ami az ügyfelekkel való közvetlen munka mellett felöleli a helyi szinten történő adatgyűjtést is. A terepmunka során igencsak szembeötlőek a – leginkább a kultúra területére jellemző, de más alakban is jelentkező – pénzelések körüli nehézségek. A kisebbségi művelődési és hagyományápoló egyesületek eddig állandó pénzösszeget kaptak a költségvetésből, most viszont pályázni kell, és ezen a téren merülnek fel a legfőbb gondok, részben a helyi önkormányzatok felkészületlensége és az általánosan rossz gazdasági helyzete miatt, részben a pályázatok elbírálásánál jelentkező, kritériumhiányos és kaotikus pénzelosztás miatt. Mindez leginkább azokban a községekben tapasztalható, amelyekben több kisebbség több egyesülete működik párhuzamosan, olyannyira, hogy néhány esetben már a diszkrimináció gyanúja is felmerült a pályázatok elbírálásakor.
A vajdasági magyar közösségre vonatkozóan mik tekinthetők a legfőbb problémáknak?
– Nem tipikusan a magyar közösség gondjai az imént felsoroltak, mint mondtam, többé-kevésbé minden kisebbségre jellemzőek. Az idei évben elkészült a tartományi ombudsman külön jelentése a kisebbségi média helyzetéről, amiből láthatjuk, a tájékoztatás területén is hasonlóak a gondok. A jövő évben kiemelten szeretnénk foglalkozni a kisebbségi oktatás gondjaival, remélem, a kutatás végén ismét külön jelentést tudunk majd készíteni.
Milyen lehetőségeket lát a felsorolt problémák megoldására? Mik a legsürgetőbb teendők?
– A nemzeti kisebbségek művelődési intézeteinek vezetőit arra kértem, segítsenek megfogalmazniazokat a kiindulási pontokat, amelyek alapján majd hivatalos ombudsmani ajánlást intézhetünk a vajdasági helyi önkormányzatokhoz, és felhívhatjuk a figyelmüket arra, milyen jelentőségteljes a pontos, nem diszkriminatív, nyilvános, a kisebbségi közösségek jellegzetességeit is szem előtt tartó kritériumrendszerek helyi önkormányzati szinten való kidolgozása.
Az intézetek javaslatait tehát hivatalos ombudsmani ajánlás formájában kívánják eljuttatni az önkormányzatokhoz. Várhatóan milyen hatással bír majd ez a javaslat?
– A tartományi ombudsman ilyen téren semmit nem rendelhet el, semmit nem tilthat meg, tehát az ajánlásainak nincs végrehajtó ereje, nem kötelezőek. Az ombudsman tekintélye a tényeken alapszik, és annak lehetőségén, hogy tájékoztathatja a legmagasabb illetékes szerveket az emberi jogok érvényesülésének helyzetéről, illetve a nyilvánosság elé tárhatja a jogok és a szabadságjogok megszegésének eseteit.
