Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a hétvégén hangulatos irodalmi est vendége volt Zentán Szőcs Géza József Attila-díjas költő, író, drámaíró, publicista, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára, aki az esten elsősorban irodalmi tevékenységéről beszélt, de néhány fontos kultúrpolitikai kérdésről is említést tett, köztük a nagy érdeklődést kiváltó Julianus-programról. A rendezvény után az államtitkár urat a nemzet újraegyesítéséhez szükséges legsürgetőbb lépésekről, illetve Magyarországnak az Európai Unió soros elnöki tisztségével járó, a kulturális életre vonatkozó feladatairól kérdeztük.
A Julianus-program bejelentése idején igencsak megosztotta a közvéleményt, mivel Szőcs Gézának azt a kijelentését, miszerint egy néhány fős genetikai kutatócsoportnak föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően vérségi kapcsolatba került, igen sokféleképpen értelmezték, sőt sok mindent bele is magyaráztak. A téma kapcsán Szőcs Géza kifejtette: véleménye szerint minden, ami nem létező, nem megfogható, nem ellenőrizhető, szabad prédája a spekulációknak, és ez alól értelemszerűen a magyar őstörténet sem képez kivételt.
– Ezzel a teljesen egyedülálló, úgyszólván rokon nélküli nyelvvel vagyunk megáldva, ami mindenkinek felébresztette a fantáziáját, azt mondták, rokonai vagyunk az etruszkoktól kezdve a sumérokon keresztül a dakota indiánokig mindenkinek, arról nem is beszélve, hogy a nyelvi rokonság nem bizonyítja a vér szerinti rokonságot, ahogyan a nyelvi különbözőség sem zárja ki azt, hogy két nép genetikai rokonságban áll egymással. Számtalan példát hozhatnánk fel, hiszen rengeteg nyelvcsere ment végbe a történelem folyamán. Itt tehát semmi sem bizonyít semmit. Egyelőre csak a tényekre vagyunk kíváncsiak, az viszont, hogy azokat milyen összefüggésbe helyezzük, más kérdés. A genetika eredményei egészen fantasztikusak, ma már bármely két emberről percek alatt kideríthető, hogy milyen rokonságban állnak egymással, vagyis hány generációval ezelőtt volt utoljára közös ősük. Tényleg kíváncsi vagyok, sőt véleményem szerint minden ember kíváncsi arra, mi a múltja, az hogyan alakult, kik a rokonai, az ugyanis, aki elzárkózik a tudás elől, a mai világban biztosan nem haladhat előre. Amikor mindezt elmondtam, óriási butaságokat adtak a számba. Nemrég beszélgettem például az egyik német televízió forgatócsoportjával, amelynek tagjai azt kérdezték tőlem, igaz-e, hogy létrehoztam a minisztériumban egy olyan csoportot, amely azzal foglalkozik, hogy megállapítsa a magyarság különböző fokait, vagyis azt, hogy ki igazi magyar és ki nem igazi magyar, ki mélymagyar, hígmagyar, álmagyar, gyenge magyar stb. Azt mondtam, mindenki nagyon jól tudja, még ők is, ki volt a legnagyobb magyar költő: Petőfi. Ha őt vesszük alapul, pontosan tudjuk, hogy szláv szülők gyermeke. Ha ma valaki ilyen alapon megpróbálná őt kitúrni a magyarságból, úgy minősítené, hogy nem eléggé magyar azért, mert Petrovicsnak hívták, és nem elég erős a genetikai beágyazottsága a magyar nemzetbe, azt az embert megköveznék – magyarázta Szőcs Géza, majd hozzátette: éppen emiatt az eddig tervezettnél is óvatosabb, precízebb, tudományosabb, áttekinthetőbb formában kell megvalósítani a programot, amely tehát nem került le napirendről, de még nem is működik.
Szőcs Gézától megpróbáltunk információkat szerezni az olvasáskultúra fejlesztését, valamint a könyvtárak és az alkotók támogatását egyaránt célul tűző Márai-programról is, aminek első változatát még az előző kormányzat dolgozta ki, a jelenlegi pedig a korábbi bejelentések értelmében több módosítást is eszközölni kívánt benne, ezzel kapcsolatban azonban az államtitkár úr nem kívánt nyilatkozni, csupán annyit mondott el, hogy a Márai-program néhány napon belül ismertté válik, de ígéret köti, hogy addig nem beszél róla, amíg az illetékes kommunikációs osztály közzé nem teszi az ezzel kapcsolatos részleteket.
Mint az köztudott, Szőcs Géza kinevezésekor azt tűzte ki legfőbb céljául, hogy minden erejével a nemzet érzelmi, lelki, mentális újraegyesítésén munkálkodjon, azon, hogy amit a rossz békeszerződések és a nem megfelelő történelmi viszonyok szétszakítottak, azt valamiféleképpen újra össze lehessen illeszteni. Arra a kérdésre, hogy ezen célok megvalósítása érdekében mik a legsürgetőbb teendők, lapunknak elmondta: szerinte itt rendszerszintű beavatkozásokra van szükség.
– Az eddigi kormányzatok kultúrpolitikájában voltak jó elképzelések, és voltak rosszak is, ahogyan voltak jó eszközök és rosszak is. De az egészet nem egy rendszerlogika határozta meg, hanem szétdarabolt logikák mentén működtek, mi pedig szeretnénk egy egységes nemzetképet és ennek megfelelő kommunikációt létrehozni, ami a nemzetimázst hordozó eszközök és üzenetek együttesét jelentené, vagy másként fogalmazva: minden olyan szívnek, amely számára ez fontos, együtt kell dobbannia ahhoz, hogy ne veszítsük el egymást, a magyar nemzetből pedig Európa egyik legműveltebb nemzetét nevelhessük ki. Ehhez ugyanúgy szükség van arra, hogy átgondoljuk az iskolarendszert, mint például a színházak működtetésének a rendszerét vagy bármi mást – magyarázta Szőcs, aki szerint mindebben fontos szerepet játszhatnak majd azok az esélyek is, amik a közeljövőben a magyar politikum, illetve azon belül a kultúrpolitika számára kínálkoznak majd azáltal, hogy néhány hét múlva, januártól Magyarország veszi át az Európai Unió soros elnöki tisztségét, amellett ugyanis, hogy ez rendkívül jelentős feladathalmazokat hárít az országra, lehetővé teszi számára a magyar kulturális értékek minél markánsabb megjelenítését is, mind belföldön, mind külföldön. Ahogyan az államtitkár úr fogalmazott: nagyon sok olyan magot vetettek el, amelyekből hamarosan sudár erdők fognak majd kinőni. Arra a kérdésre, hogy ez az uniós szerepkör a lehetőségeken kívül milyen pluszfeladatokat ró majd Magyarországra a kultúra terén, Szőcs Géza elmondta, véleménye szerint elsősorban azt, hogy fel kell majd mutatni a legfontosabb értékeket, de nemcsak a sajátjainkat, hanem másokéit is.
– Úgy gondolom, Magyarország közvetítő helyzetben lévő ország, ez határozza meg létének értelmét, misszióját és azokat az esélyeket is, amelyeknek meg kell felelnie. Jelen esetben például a keleti civilizációk nyugat felé történő importjának, felmutatásának és meghonosításának szabad kikötőjévé kell válnia, de ugyanígy az olyan kulturális értékeket is terjesztenie kell, amelyeket Nyugat-Európa nem tudott sem igazán megfogalmazni, sem felmutatni Ázsia felé. Tehát vannak olyan nagyon fontos valós spirituális és esztétikai üzenetek, amelyek kelet felé való továbbításának feladata, úgy gondolom, ránk hárul majd – fejtette ki lapunknak nyilatkozva a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára.
