Egy vajdasági – már évtizedek óta Svédországban él ő – költ ő , Domonkos István hosszúversét vitte színre a szabadkai születés ű Keszég László társulata, a budapesti PONT M ű hely, sőt a produkció zenekarában is találunk egy vajdaságit: Mezei Szilárdot. Hogy mit ő l lesz több egy megzenésített versnél a YU-HU-Rap ? Hogyan lesz egy vers felolvasása zenével és képz ő m ű vészeti témájú vetítéssel kísérve színházi el ő adás? A válasz iránt Keszég Lászlónál érdekl ő dtünk, aki tavaly nem tudott eljönni a Desiré fesztiválra, ezért is örül, hogy az idén itt lehet.
– Reméljük, sikerült olyan szintre emelnünk a vers előadását és a szöveg érthetőségét, hogy szinte elkezd lebegni és harmonikus kapcsolatot tud teremteni a közönséggel. A zene teljesen eklektikus, free dzsessz népzenei motívumokkal... A látványt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Több rétege van tehát ennek a dolognak, és ezek párhuzamosan futnak. Elhangzik a szöveg, prózában vagy énekelve, közben van egy nagyon konkrét hangszerelés, brácsa, cselló, bőgő, dob, akusztikus gitár, és itt van egy élőben megtörténő képzőművészeti aktus is, videóművészettel keverve. Nem lehet egyik elemet a másiktól különválasztani, mert úgy lett kitalálva, hogy egyszerre adja meg azt a hatást, amit ki szeretnénk fejteni.
