Négy vajdasági fiatal nyert el irodalmi ösztöndíjat a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztérium határon túliak számára kiírt pályázatán, melynek értelmében fél év múlva verseknek, prózáknak és drámáknak kell születniük. Ehhez kapott támogatást Csík Mónika (költészeti ösztöndíj), Lénárd Róbert (drámaírói ösztöndíj), Bencsik Orsolya és Sirbik Attila (mindkettő prózaírói ösztöndíj).
Az ösztöndíj célja, hogy a tehetséges fiatal határon túli magyar íróknak, irodalmároknak, műfordítóknak támogatást nyújtson a pályakezdéshez, és kedvező feltételeket teremtsen a magas színvonalú alkotótevékenységhez. Az ösztöndíjasoknak vállalniuk kell, hogy az ösztöndíj elnyerése előtt nem publikált szépirodalmi művel, tanulmánnyal adnak számot a támogatás idején végzett munkájukról – olvasható a pályázatban. Az idei év vajdasági viszonylatban különösen jelentős, mivel korábban a legtöbb támogatott erdélyi volt, térségünket pedig legfeljebb egy alkotó képviselte.
Csík Mónika egykötetnyi vers megírása előtt áll. Leendő kéziratának munkacíme Térhatárok,ami eredetileg egy nemzetközi verspályázaton díjazott alkotásának a címe. A határok kérdését boncolgatja, s e témát szándékozik most alaposabban is körüljárni.
– A XX. századi (politikai, gazdasági) történések által gerjesztett változások országonként, népenként különbözőképpen csapódtak le, nemcsak új, tollheggyel karcolt határok, régiók kialakulását, hanem területenként újszerű jelenségek születését, sajátos szemléletmódok elkülönülését is eredményezve. Egy középkelet-európai fiatal nézőpontjából szeretném láttatni, nekünk mit jelent a határ fenoménje, hogyan éljük meg akár földrajzi, nyelvi, kulturális vagy szellemi értelemben, hogyan értelmezzük a határok funkcióit, átjárhatóságukat, egymásmellettiségüket. Megkísérlem felvázolni a természethez, a szülőföldhöz, a hazához, a nyelvhez, a kultúrához, a történelemhez, a múlthoz, a hagyományokhoz, a közösséghez, a másik emberhez fűződő kapcsolatok vetületeit, esetleges gátjait, illetve azokat az értékeket, amelyek az elhatárolódás, a homogén, korlátok közé szorított élet kiúttalansága ellenére is kiforrnak, a mindennapok részévé, a részünkké válnak – mondta el Mónika.
– Érdekes, hogy nem korábbi műveket kellett elküldeni, hanem publikációlistát kellett mellékelni, de magát a művet nem. Ez alapján persze utána tudtak nézni a korábbi tevékenységünknek. Ismertetni kellett a koncepciót, hogy ebben az időszakban milyen drámát is szeretnék megírni – mondta el nekünk Lénárd Róbert, aki a Memóriakommandó munkacímű darabot fogja megírni. – Az a tervem, hogy egy félig-meddig brechti, félig-meddig klasszikus felállású, kicsit talán posztdramatikusba hajló drámát fogok megírni, melynek központi témája az emlékezés, illetve annak hiánya lesz.
A prózaírói ösztöndíjak esetében 20–30 flekknyi szöveget kell a fél év alatt elkészíteni. Bencsik OrsolyaNyúlszív, szitakötőnyelv címmel készíti el írását. Amint megtudtuk tőle, készülő kötetében az apa és a nagyapa kerül a középpontba.
– A könyvnek egyelőre Nyúlszív, szitakötőnyelv a munkacíme. Lehet, hogy nem fog megszületni fél év alatt egy egész prózakötet, hiszen 20–30 flekknyi szöveget kell az alkotói pályázati időszak végén bemutatni, ami nem egykötetnyi anyag, de természetesen prózakötetben gondolkodom, tehát a kötet majd elkészül. Családtörténetek lesznek ezek, javarészt a nagyapa és az édesapa történetei női szemszögből, vagyis a lány szemszögéből. Valamilyen szinten utazástörténetek is ezek. Az első részben a nagyapa szempontjából fiktív, inkább irodalmi utazások, a kötet második részében pedig az apa utazásai lennének, ezek inkább térbeli, földrajzi utak, melyek a határélményt próbálják körvonalazni.
Sirbik Attila az ösztöndíjat a St. Euphemia című kihagyásos regénye írásának folytatására nyerte el.
– A regény – amelyből az olvasó már olvashatott részleteket itthoni és magyarországi lapokban egyaránt – az 1980-as, 1990-es években játszódik, vagyis közvetlenül a délszláv háborúkat megelőző időszakban és a háború idején a hátországgá züllő Vajdaságban. A fejezetek mindegyike más-más aspektusát tárja föl e világnak egy tizenéves gyerek szemszögéből. Ilyen aspektusok: a hithez való viszony, a bűn fogalmának katolikus konstrukciója és a való élet normává lett devianciájának kettőssége, a természetes morális érzék föloldódása, kapitulációja a környezetei hatások hatalma előtt, az e kettősségből adódó állandó szorongás, és a (többnyire alkohollal csillapított) bűntudat, az ébredő érzékiség és az elfojtás, a felnőttvilág durva szexuális szokásai és tabui, a családi, baráti és a tulajdonviszonyok káosza, az agresszió „nyelvének” eluralkodása, az elvágyódás, a tenger emlékei, az elszakadt országrészek tükröződései, egymásra vetülései, ellenpontozódása az emlékező tudatában – mondta el Sirbik Attila, aki sajnálatosnak tartja, hogy Szerbiában, Vajdaságban nincs hasonló jellegű irodalmi ösztöndíj. Kibontakozni és megmutatkozni azonban van lehetőségük a fiataloknak, hiszen nálunk is számos irodalmi folyóirat jelenik meg.
A prózaírói és a költészeti-drámaírói kategóriában is három-három ösztöndíjat osztottak volna eredetileg, de végül négy-négy került kiosztásra, mindkét esetben fele-fele arányban erdélyieknek és vajdaságiaknak.
– A vajdasági irodalmi élet eddig is ilyen erős volt, úgy érzem, arról van szó, hogy most jobban nyitottak Vajdaság felé. Tudtam, hogy korábban főleg erdélyiek, ritkábban felvidékiek kapták meg ezt az ösztöndíjat, és a vajdaságiak eléggé háttérbe szorultak. Ez most szerencsére megváltozott – hallottuk Bencsik Orsolyától.
– Nem tudom, mennyire volt erős a mezőny, legalábbis nem olvastam utána, örömmel hallom viszont, hogy így van, és örülök annak, hogy ennyi vajdasági szerző elnyerte az ösztöndíjat. Nem hiszem, hogy külön a Vajdaság felé való nyitás lett volna a mércéje a döntésnek – osztotta meg velünk a véleményét Attila.
Mónika szerint nem könnyű támogatáshoz, ösztöndíjhoz jutni, lévén, hogy kevés a lehetőség és sok a pályázó.
– Általában több száz fős mezőny „vetélkedik” néhány ösztöndíjért. Én harmadszor pályáztam a költészeti-drámaíróira, most végre összejött. Sok feltételnek kell megfelelni, publikációkat kell felmutatni és halomnyi papírt kell beszerezni ahhoz, hogy egyáltalán szóba kerülhessen a neved a várományosok között. A négy vajdasági díj rendhagyónak számít, örülök, hogy bizalmat szavazott nekünk a szakmai zsűri. Már csak a bizonyítás van hátra.
