Izgalmas kerekasztal-beszélgetések, folyóirat-bemutatók és hangulatos irodalmi szalonok jellemezték a zEtna VII. Irodalmi Fesztiválját, amit Béta átjáró 2010 címmel a hétvégén tartottak meg a Zentai Alkotóházban, ahol az előremutató irodalmi diskurzusok jegyében összesen mintegy harminc neves írót, költőt, irodalmárt láttak vendégül a szervezők.
Ajtónyitás
A zEtna VII. Irodalmi Fesztiválja péntek délutáni megnyitóünnepségén Beszédes István író, költő, a rendezvény főszervezője köszöntötte az egybegyűlteket, aki elmondta, magának a fesztiválnak a megnyitása is egyfajta rituális ajtónyitásként valósul meg abban a virtuális építményben, amelyben két napon át különböző szerzők különféle gondolatai közlekednek, majd felkérte Balázs F. Attilát, a rendezvény első felvidéki vendégét, hivatalosan is nyissa ki az ominózus ajtót. Balázs F. Attila hangsúlyozta, olyan ajtót kell kinyitnia, ami mindig is nyitva állt, legalábbis az olvasóközönség előtt. Ez azonban kevésbé mondható el az irodalmi csoportosulások vagy akár a nemzeti irodalmak közötti ajtókról. Kifejtette, amennyiben az irodalomra úgy tekintünk, mint árjáróházra, akkor oda bárki beléphet, ám vannak zárt ajtók is, amiket a nyelvi vagy az ideológiai zárak tartanak csukva. A nyelviek szerinte kevésbé veszélyesek, mivel azokat a műfordítások által ki lehet nyitni, az ideológiaiak viszont – ahogyan fogalmazott – sokkal átkosabbak, ám mégis bízni kell abban, hogy idővel ezeket is fel lehet bontani, feltéve, ha arra megvan a szándék.
A megnyitó után Balázs F. Attila lapunknak elmondta, véleménye szerint annak ellenére, hogy a háború időszaka nagyon sokat ártott a vajdasági magyar kulturális életnek, ezen belül az irodalomnak is, úgy látja, az utóbbi években erőteljes fellendülés tapasztalható, hiszen kiváló folyóiratok jöttek létre, amelyek köré jelentős írói csoportosulások szerveződtek. A szakember elmondta, úgy véli, jó lenne Vajdaságban is létrehozni egy – a Szlovákiai Magyar Írók Társaságához hasonló – magyar írószervezetet, amely össze tudná fogni az irodalmi életet, illetve képviselni tudná az írók szakmai és egyéb érdekeit is.
Átjárókeresés
A fesztivál nyitónapja programjának folytatásában Symposion az átriumban címmel a Symposion folyóirat munkatársai, Aaron Blumm, Bencsik Orsolya, Danyi Zoltán, Nemes Z. Márió, Mikola Gyöngyi, Sirbik Attila és Terék Anna mutatkoztak be, saját műveikből olvasva fel részleteket, ezt követően pedig Ladányi István, Szajbély Mihály és Végel László voltak a Végel-szalon vendégei. A szervezők mindezek után Nagyepikus kerengőre invitálták a résztvevőket, Balázs Attilával, Kalász Istvánnal, Mirnics Gyulával, Nagy Abonyi Árpáddal, Szögi Csabával és Vuković Ildikóval, majd Balázs Attila, Szász Veronika, Verebes Ernő és Verebes György voltak a nyitónap kiváló hangulatú Vers–rajz, vers–zene katamaránok a tetőtérben című zárórendezvényének résztvevői.
A szombati nap programja két rendkívül izgalmas kerekasztal-beszélgetéssel indult. A Kaput(t)! című eszmecsere során a könyv, az irodalom és az író menedzsmentjének témakörét járták körül a résztvevők, Beszédes István, Bihari Zoltán, Kollár Árpád, Mirnics Gyula, Pécsi Györgyi, Szabó Palócz Attila és Tari István, akik a témának a különböző aspektusokból való megközelítése után egyetértettek abban, hogy a vajdasági magyar irodalomnak óriási szüksége lenne egy olyan érdekvédelmi szervezetre, amely a különféle fórumokon képviselhetné íróinkat. A Centrum nélküli periféria – lokális, regionális, areális irodalmi identitások című kerekasztal-beszélgetés vendégei, Balázs Attila, Bordás Sándor, Ladányi István, Mészáros Márton, Orcsik Roland, Pécsi Györgyi és Virág Zoltán irodalmi identitásunk meghatározására tettek kísérletet, kiemelve, újra kellene definiálni a vajdasági magyar irodalom fogalmát, újra meg kellene találni a helyét, ami értelemszerűen igen hosszú folyamat eredménye valósulhat majd meg. A folytatásában a szépirodalmi sokszögek vették át a főszerepet: a Párhuzamos kerengő című folyóirat-bemutató vendégei Danyi Zoltán, Jász Attila és Orcsik Roland voltak, majd a fesztiválzáró Költészeti szalon(n)ban Csík Mónika, Kollár Árpád, Ladányi István, Sinkovits Péter, Sándor Zoltán, Szabó Palócz Attila, Szögi Csaba és Verebes Ernő olvasott fel részleteket különleges hangulatú művekből – a szalon és a szalonna jegyében.
Előretekintés
A zEtna VII. Irodalmi Fesztiválját – amelynek fő támogatói a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, a Szekeres László Alapítvány és Zenta Község Önkormányzata voltak, társszervezője pedig a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet – a szervezők rendkívül sikeresnek értékelik. Beszédes István elmondta, külön öröm számukra az, hogy ezúttal a magyarországi írószervezetek is képviseltették magukat a fesztiválon, hiszen a meghívott vendégek között voltak olyan szerzők, akiket a Magyar Írószövetség kötelékei zárnak magukba, de olyanok is, akiket a József Attila Kör, a Fiatal Írók Szövetsége vagy a Szépírók Társasága. A Magyar Írószövetség új elnöke, Szentmártoni János képviselőjén, Pécsi Györgyin keresztül üdvözölte a résztvevőket, hangsúlyozva, az írószövetség mindinkább igyekszik támogatni a vajdasági magyar írókat és irodalmi törekvéseiket, a Fiatal Írók Szövetségének új elnöke, Kollár Árpád pedig személyesen is megjelent a zEtna VII. Irodalmi Fesztiválján. Kollár Árpád kérdésünkre válaszolva elmondta, a zEtna Irodalmi Fesztivál jelentőségét elsősorban a találkozás tényében látja.
– A fesztivál szervezőiben rendkívüli módon becsülöm azt, hogy képesek összehozni a különféle tájakról érkező, különféle orientációjú írókat, szerzőket. A zEtna programjainak nagy erénye, hogy nem kizárólagosak, hiszen ahogyan maga az internetes folyóirat is azért jött létre, hogy a szétszóródott vajdasági magyar irodalmat valamiféleképpen összefogja, ugyanígy ez a program is ezt a célt szolgálja – magyarázta lapunknak nyilatkozva a Fiatal Írók Szövetségének elnöke, aki elmondása szerint nagyon fontosnak tartja, hogy a rendezvény keretében évről évre számottevő irodalmi és emberi találkozások valósulhatnak meg, ami miatt a fesztiválnak megkérdőjelezhetetlen szerepe van a vajdasági magyar irodalmi életben.
Az idei rendezvény egyik fontos momentuma a konszenzusra jutás volt abban, hogy a vajdasági magyar irodalmi élet képviselőinek óriási szüksége van egy érdekképviseleti szerveződésre, amit ugyan már évtizedek óta folyamatosan szeretnének megalakítani, eddig azonban nem koronázta siker a törekvéseket. A fesztivál résztvevői közül többen elérkezettnek látják az időt arra, hogy végre konkrét lépések megtételére is sor kerüljön az ügyben. Arra a kérdésre, mindez mennyire tűnik reális célkitűzésnek, Beszédes István elmondta, a rendezvényen elhangzottak tükrében maga is elérkezettnek látja az időt arra, hogy túllépjenek azokon a szekértáborokon, amelyek hosszú időn keresztül meggátolták a megállapodás létrejöttének lehetőségét.
– Kimondottan szakmai érveket követve kellene létrehozni az érdekképviseleti szervünket, aminek véleményem szerint reális esélye van, a kérdés csak az, ki vállalja magára az újabb próbálkozás elindítását – magyarázta Beszédes István, aki az előretekintés jegyében hangsúlyozta, fontos lenne látni, milyen lépéseket kell majd megtenni annak érdekében, hogy a fiatalokat új lehetőségekhez juttathassák, illetve annak érdekében, hogy a létező irodalmi tőkét, ami a tegnap hagyományára épül, ne éljék föl, hanem inkább mentsék meg, új erők bevetésével, az újraértékelések mentén. A fesztivál főszervezője reményét fejezte ki, hogy a Magyar Nemzeti Tanács készülő kulturális stratégiája irodalomra vonatkozó részleteket is tartalmaz majd, aminek kialakításához – ahogyan fogalmazott – független írókként mindenképpen szeretnék hozzáadni azokat a tapasztalataikat, amelyekkel a hétköznapi, a gyakorlati irodalomszervezés terén rendelkeznek.
