– A karácsony megünneplésének családi hagyománya mindig is létezett, a változó politikai rendszerek nem hatottak rá lényegesen. A dramatikus népszokások és a karácsony egyéb látványos megnyilvánulásai azonban egyrészt a polgárosodás, másrészt a szocializmus „jótékony” hatása miatt jó néhány évtizedre teljesen háttérbe szorultak – idézte fel a közelmúltat Dévavári Beszédes Valéria néprajzkutató.
Mint felelevenítette, a hetvenes években sokan nagyon „paraszt dolognak” tartották, ha az emberek elmentek betlehemezni, kántálni. A művelődési egyesületekben sem lehetett az ünneplést szorgalmazni, mert abból politikai probléma keletkezhetett. Amikor megtörtént a rendszerváltás, ezek az elfojtott ünnepi szokások feltámadtak a hamvaikból. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején – annak ellenére, hogy háborúba ájult Szerbia – felelevenedtek a népszokások, az iskolákban nem volt többé tabu a karácsony, a betlehemezés.
– Vajdaságban sokféle betlehemezési szokással találkozunk. Csak a bábtáncoltató betlehemeseket nem ismerték erre. A kántáló betlehemesek hagyományosan 24-én este járják a házakat, és viszik magukkal a betlehemi jászlat. Bekopognak, s megkérdezik a háziakat: Meghallgatják-e az angyal üdvözletét? Amikor a család kinyitja az ablakot, eléneklik a karácsonyi népénekeket, elsősorban a Mennyből az angyalt. Kelebián még a szocializmus idején is volt ilyen betlehemezés. Régen a szegény embernek az élelmiszer összegyűjtésére szolgált a betlehemezés, ma már folklorizálódott, urbanizálódott, inkább iskolákban, művelődési egyesületekben adják elő. Szakirodalmunk is van: a magyarkanizsai dr. Papp György gyűjtötte össze a dramatikus betlehemes játékokat – Betlehemnek nyissunk ajtót címmel jelent meg a könyv –, Kálmány Lajosnak is van egy 19. századi törökbecsei gyűjtése, és több éven át volt betlehemes találkozó Moholon, ennek köszönhetően is sok szöveg került elő. A Dunántúlról jött szokás – ami Vajdaságban a nyugat-bácskai szórványra jellemző – a bölcsőjárás. Karácsony napjának délutánján a lányok visznek egy bölcsőt, benne a kis Jézussal, s mennek házról házra. A kis Jézus aranyalma – éneklik a háziasszonynak, és ezért diót meg cukorkát kapnak Az említett dal dr. Burány Bélának a karácsonyi népszokásokról szóló könyvében is megtalálható. Nem tudom, Nyugat-Bácskában él-e ma ez a népszokás, de a hatvanas években még feljegyezték meglétét. A református magyarok – a debelyacsaiak, a torontálvásárhelyiek – szokása a kecskejárás. Érdemes lenne egy néprajzosnak ezt egyszer feldolgozni. Egyik utolsó kirajzása a vajdasági magyarságnak a dél-bánáti székelység volt, nagyon szép betlehemes játékuk van, a huszárjárás. A szocializmus idején is szokás volt. Botka tisztelendő úr írt tanulmányt róla. Vidékünk karácsonyi népénekeit Kónya Sándor gyűjtötte össze. Az olvasó elcsodálkozhat azon, milyen gazdag a vajdasági magyar népénekek tárháza! A szegedi Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéken megjelentették az óbecsei Mezei kántordinasztiának az énekeskönyvét, karácsonyi népénekeket is tartalmaz a kötet, jó lenne, ha valaki előadná egyszer, hogy halljuk, hogyan hangzanak a dalok – mondta a néprajzkutató.
Vannak új szokások is, az utóbbi években a temetőbe a halottaknak fenyőt, lucabúzát visznek.
– Valaha a mindenszentekkel, halottak napjával befejeződött a temetőjárás időszaka. Régen a gazda a karácsonyi asztalnál felköszöntötte az élőket, és egy félmondattal megemlékezett azokról a családtagokról, akik a közelmúltban elhunytak. A karácsony ugyanis a jövőről szól, nem a múltról – figyelmeztetett a néprajzkutató.
Kisebbségi létünkből fakad a tradíciókhoz való szorosabb ragaszkodásunk. Ma is megvan a családi hangulata a karácsonynak, legtöbben jól ismerik a népszokásokat, ezek ugyanis az idősebb nemzedékről a fiatalabbra szállnak át. Az éjféli misére is sokan elmennek. Hál’ istennek, nálunk még nem a mértéktelen költekezésről szól ez az ünnep – mondta Dévavári Beszédes Valéria. Az egymás mellett élő népek hatottak egymásra. A bunyevácok advent harmadik vasárnapján ünneplik a matoricát, azaz felköszöntik az édesanyákat. A szabadkai magyarok átvették ezt a szép hagyományt. A bunyevácoknál nem volt betlehemes, ők viszont a magyaroktól tanulták meg ezt. |
