Elégedett az idei programokkal és a látogatottsággal Olga Šram, a szabadkai Képzőművészeti Találkozó vezetője, aki megosztotta velünk jövő évre vonatkozó terveit is.
– Úgy gondolom, igen érdekes volt az idei évünk. Szarapka Tibor szobrainak kiállításával kezdtük. Ahogyan a megvilágított 2-3 méteres szobrok között a Gyermekszínház művészei felolvasták Tolnai Ottó írását, az olyan volt, mint egy előadás. Majd levezényeltük a Vasarely-kiállítást, amely nagyon látogatott volt, akárcsak a Nagy József gyűjteményéből a Múzeumok Éjszakájára készült tárlat. Különleges élmény volt, hogy filmeket is láthattunk a táncművész alkotótevékenységéről. Az illusztrációk nemzetközi biennáléját is megtartottuk. Sok, különböző technikával készült művet tekinthettek meg az érdeklődők: könyvillusztrációkat, klasszikus grafikákat, egyedülálló rajzokat és hasonlókat európai és ázsiai képzőművészektől. Sinkovits Erzsébet száznál több kerámiáját is láthatták az idelátogatók. Ez önálló kiállítás volt, ami rendkívül fontos, hiszen alkotóinknak szükségük van rá, hogy ne csak másokkal együtt állítsanak ki, hanem saját válogatásukat is a közönség elé bocsáthassák. Szerencsére igen sokan eljönnek a megnyitókra, jó az együttműködésünk a középiskolákkal, sőt még az óvodások és a kirándulók is ellátogatnak intézményünkbe. Hogy miért egyedi Vajdaságban a mi galériánk? Igyekszünk olyan programokat készíteni, amiket mások nem. Például mi alapítottuk meg az első keramikai triennálét, de szervezünk nemzetközi grafikai kiállítást is. A célunk, hogy párhuzamos utakon járjunk: a mai pillanatokon kívül az elmúlt időszakok kiválóságait is igyekszünk bemutatni. De fontos számunkra az is, hogy átlépjünk a határokon, így például horvátországi, magyarországi gyűjteményeknek is helyet adjunk, már csak azért is, mert a városban vannak magyarok, horvátok is, akik ezzel a kultúrával kommunikálnak – mondta el Olga.
A renoválás után ilyen szép az előcsarnok
A galéria otthona a gyönyörű Raichle-palotában van. Az épület előterét novemberben sikerült felújítani, s mivel a munkálatok a bejárati ajtónál folytak, két kiállítási termet nem lehetett rendeltetésszerűen használni, a látogatók ugyanis nem tudtak bemenni, emiatt a novemberre és decemberre tervezett eseményeket a következő évre tették át. A 871 ezer dinár értékű munkálatokhoz a tartományi titkárság (490 ezer) és az önkormányzat nyújtott (300 ezer) támogatást, ez 81 ezer dinárral volt több a tervezettnél, mert munka közben más, renoválásra szoruló részek is előbukkantak. A hiányzó összeget most próbálják megszerezni. A restaurálásnak köszönhetően ismét eredeti szépségében pompázik az előtér, átfestették a falakat, a legapróbb gipsz díszítéseket is, visszaadták az ajtó és a keramikacsempék régi patináját.
S hogy mi vár ránk jövőre a felújított Képzőművészeti Találkozóban? Csak néhány kedvcsináló csemege: a Milan Konjović-kiállítást a Múzeumok Éjszakáján, a Benes József-kiállítást áprilisban, Nemes Fekete Edit keramikus munkáit és a galéria gyűjteményének legjobb grafikáit pedig a városnapon láthatjuk. A képtárnak több mint 1200 kiállítási tárgya van, s évente egyszer egy-egy terület alkotásait mutatják be – a műgyűjtemény nyilvánossá tételére egyébként a törvény is kötelezi őket. Bemutatják Duranci Bélának Kondor Béla festőművészről, garfikusról szóló és Olga Šramnak a Raichle-palotáról szóló könyvét. Folytatják a hagyományt, hogy évente legalább egy szabadkai művész önálló kiállítására is sor kerüljön, így láthatjuk majd Vanja Subotić fiatal szobrászművész alkotásait. Még egy nagyszabású kerámiakiállítás is lesz, ahol a Stajević–Kasinen házaspár munkáit állítják ki. Banislav Stajević és finn felesége, Paula Kasinen már jelezték, hogy szeretnének kerámiákat ajándékozni a galériának. És még egy jelentős feladat áll a Képzőművészeti Találkozó előtt: 2011-ben már megkezdik az előkészületeket fennállásuk 50. évfordulójára, amit 2012-ben ünnepel az intézmény.
A múlt héten a szabadkai Városi Múzeumban megnyílt az Ideológiák és ideálok elnevezésű, a vajdasági és térségbeli építészet fejlődésének szentelt kiállítás második része, amelynek kiállítási tárgyait a hét elején helyezték el a Képzőművészeti Találkozó emeleti kiállítótermeiben. A tárlat összeállítója Ljubica Milović, a Vajdasági Kortárs Művészeti Múzeum munkatársa, aki a valamikori Osztrák–Magyar Monarchia területére terjesztette ki az összeállítás anyagát, miközben az a 20. századi építészet jelenségeire reflektál. A kiállítás mindkét részét egy időben tervezték bemutatni, ám a Képzőművészeti Találkozó felújítási munkálatai miatt a második rész prezentációja egy héttel későbbre tolódott.
A kiállítás anyagát 1999 és 2009 között felhúzott épületek fényképei képezik. Szlovákiában, Magyarország, Horvátországban és Szerbiában országosan elismert és díjazott tervezők megvalósult munkáit ábrázolják a fotók. Kísérőanyagként készült egy katalógus is, amelyben hét szerző elemzi ezeket az épületeket. Ennek bemutatójára Vladimir Mitrović művészettörténész Arhitektura 20. veka u Vojvodini (Vajdaság építészete a 20. században) című kötetének prezentálásával együtt került majd sor január folyamán. A tárlat célja, hogy rámutassanak, mennyire belerondítunk városaink, településeink egységes képébe, ha átgondolatlanul, nyereség reményében mindenféle, a környezetbe nem illő építményeket építettünk. A beruházók mindenáron való megnyerésénél ugyanis sokkal fontosabb a már meglévő városkép megőrzése, vagyis az átgondolt, megfontolt várostervezés. |
