20–30 évvel ezelőtt az asszimiláció volt a legfőbb oka a magyarság fogyásának. Ma az okok között a harmadik helyre csúszott. A 90-es években a kivándorlás vette át a vezető helyet.
Elsősorban a külföldön, Magyarországon tanuló fiatalok szivárognak el tőlünk. Az anyaországban továbbtanulóknak csupán 20 százaléka tér vissza szülőföldjére. Mintegy 1500 fiatal tanul a magyarországi oktatási intézményekben. A kivándorlás így folyamatos és feltartóztathatatlannak tűnik. A kilencvenes években – a háborúk miatt – a becslések szerint mintegy 50000 magyar távozott külföldre. A vajdasági magyarság lélekszáma az utóbbi két népszámlálás között 340946-ról 293299-re csökkent. Ám ezek a mutatók a szakemberek szerint nem hitelesek, mert sokan a Magyarországon élő családtagokat is bejelentették, mint itthon élőket. Ez azt jelenti, hogy még ennél is kevesebben vagyunk. Az elhalálozások száma is meghaladja a születések számát. A vajdasági átlaghoz képest évente 4 százalékkal kevesebb magyar gyerek születik. A családok nagy része évtizedek óta egy, legfeljebb két gyermeket vállal.
Nem csak most, a válság idején születik kevesebb gyerek. Drasztikus fogyásnak tekinthető a délvidéki magyarság számának éves szinten 1,35%-kal való csökkenése, különösen, hogy ez már több évtizedes töretlen trendnek tekinthető. A szerbek száma is ugyanígy csökken, hiszen az állam nem serkenti a natalitást.
A kismamák nem kapnak kedvezményt sem a gyermekruházati cikkekre, sem tápszerre, babaholmira. A fészekrakó program is csak az utóbbi években indult be. Nincs hol és nincs miből gyereket nevelni, ezzel érvelnek a fiatal házasok.
Vajdaság Szerbia leginkább elöregedő régiója. A tartomány kétmilliós lakosságának a 21 százaléka 60 évnél idősebb. A magyaroknak viszont a 26 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. A felmérések szerint évtizedek óta évente átlagban 4311 vajdasági magyarral van kevesebb. Naponta hozzávetőleges 11 délvidéki magyar tűnik el.
