A szabadkai Népszínház magyar társulatának előadása, Müller Péter Szomorú vasárnap című darabja Kovács Frigyes rendezésében itthon fergeteges sikert aratott, aztán Kisvárdán, a Határon Túli Színházak Fesztiválján kiderült, hogy a szakma is jónak találta. Sőt: a fesztivál legjobb előadásai közé sorolta. Mégsem játszhatják a darabot Magyarországon, mert erre a magánkézben lévő Umpa Színházi Jogvédő Iroda nem ad engedélyt.
– Az előadás műsorra tűzése előtt már tárgyaltunk a Müller Péter és a Seress jogtulajdonát képviselő budapesti Umpa színházi ügynökséggel. Mivel közvetlen módon nem tudtuk elintézni a jogdíj fizetést, a szerbiai jogvédő iroda közbenjárását vettük igénybe. A szerződéskötés megtörtént. Mi akkor csak szerbiai előadások játszására kértünk engedélyt. Ezt meg is kaptuk, jogdíjat is fizetünk minden előadás után, ezenfelül pedig minden előadáson fenntartunk két helyet, hogy ha a darab szerzője, Müller Péter vagy Seress Rezső örököse esetleg látni kívánja a darabot, akkor fogadni tudjuk őket. – mondta B. Boros Rozália,a szabadkai Népszínház dramaturgja.
Eddig még nem volt kíváncsi a darabra sem Müller Péter se a Seress jogutód. Majd alább látni fogjuk, hogy ez a mondat miért fontos.
A nagysikerű darabot a színház a kisvárdai fesztiválra is elvitte. Annak rendje módja szerint kérték a korábban megkötött szerződés kiegészítését. Konkrétan azt, hogy játszhassák Kisvárdán, meg Esztergomban (az esztergomi színház koprodukciójában készült a darab) és Kiskunhalason, hiszen ide gyakran ellátogat a szabadkai társulat, és azt is mondhatjuk, hogy ebbe a kisvárosba már ismerősként mennek a szabadkaiak.
MAGYARORSZÁGON EGY ELŐADÁST SEM
A szabadkaiak kérelme nem érkezett meg időben az Umpa színházi ügynökséghez. Már elmúlt a kisvárdai fesztivál, amikor megjött az Umpa válasza:
– Kényszerhelyzetben voltunk. Miután a szabadkaiak engedély nélkül játszották le az előadást Kisvárdán, utólag engedélyeztük ezt, és engedélyeztük az esztergomi és a kiskunhalasi fellépésüket is, de ezen kívül Magyarország területén nem játszhatnak egyetlen egy előadást sem – mondta kérdésünkre Gém György, az Umpa színházi ügynökség vezetője.
A közönséges halandó számára felfoghatatlan, hogy van egy sikeres, fesztiváldíjas előadás, amiért ráadásul még jogdíjat is fizetnek, és megtagadják tőlük a játszási lehetőséget. Gém György azonban hajthatatlan.
– A szabadkai színház csak szerbiai játszásra kért engedélyt, amit meg is kapott, később a szerződést kiegészítettük, de több előadásra nem fognak engedélyt kapni. Azért nem, mert másik két magyar utazó színháznak már adtunk engedélyt, és az nem lenne rendjén, hogy a számukra kiadott engedéllyel sem tudják játszani az előadást, mert már valaki más azon a településen vendégszerepelt. Ha valaki befektetett egy előadásba, akkor nyilván azt játszani szeretné – mondta az irodavezető.
Csakhogy nem egészen arról van szó, amiről a jogvédő beszél. Illetve nagyon is arról, hiszen a szabadkaiak is befektettek az előadásba, és ők is játszania szeretnék, ráadásul nem is akármilyen előadásuk van, hanem fesztiváldíjas. Az, hogy a szabadkai Népszínház Magyar Társulata Kisvárdán játszotta a Szomorú vasárnapot, az egyáltalán nem rontotta a másik két színház esélyeit a darab eladhatósága tekintetében, mert ott csak határon kívüli színház léphetett fel. Huszti Péter rendezésében, Mikó István főszereplésével Sopronban készült az egyik darab. A másikról alig lehet valamit tudni. Gém György végül többszöri kérdésünkre annyit elárult, hogy egy szlovákiai magánszínházról van szó, amely magyar nyelven játszik. Természetesen következett a kérdés, hogyan van ez, hogy a szlovákiai társulat kapott játszási engedélyt a vajdasági meg nem.
– Nehogy azt gondolja, hogy csak a szabadkaiak fedezték fel most ismét a Szomorú vasárnapot. Másik két határon kívüli színház is műsorára tűzte, de ők sem kapnak engedélyt, a fentiek miatt – szólt a válasz.
VERSENY KIZÁRVA?
A szabadkaiak nyilván ilyen megkötések mellett nem fognak tájolni Magyarországon a Szomorú vasárnappal. Pedig, ha jobban belegondolunk, miért ne lehetne verseny a színházak között. Miért kell eleve piacot biztosítani egy magyarországi színháznak? Kifogástalan magyarázat, hogy nem kértek engedélyt a magyarországi játszásra. De ha most kérnek, akkor miért nem kaphatnak. Netán attól fél valaki, hogy többen szeretnék látni a szabadkai csapat munkáját, mint másokét?
De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig a magyarországi engedély kéréséhez. Amikor kiderült, hogy a kisvárdai engedély körül gond van, Mezei Zoltán, a szabadkai Népszínház magyar társulatának igazgatója telefonon felhívta a jogvédő irodát. Az említett esztergomi és kiskunhalasi vendégjáték mellett azt is megemlítette, hogy a magyar fővárosban évenként megszervezett Vendégségben Budapesten rendezvénysorozaton ezzel az előadással szeretnének részt venni, tehát egy budapesti Thália Színház-beli fellépésre is kellene nekik az engedély. A válasz elutasító volt. Én is feltettem a kérdést Gém Györgynek, nekem a következőket mondta:
– A soproni színház is játszani fog a Tháliában és szóba sem jöhet, hogy egy másik színháznak is adjunk engedélyt erre a fellépésre. Mi az előadások engedélyeztetése előtt konzultálunk a szerzővel, illetve a jogutóddal, mert mindketten bennünket bíztak meg a jogaik képviseletével, és ők elzárkóztak az elől, hogy ez a társulat Magyarországon játsszon – mondta Gém György.
Nos, az hogy egyetlen este egyetlen előadással szerepel a szabadkai Népszínház ezen a rendezvényen, azzal Vajdaságot képviselik. Természetes igény, hogy egy fesztiváldíjas előadást kívánnak megmutatni a fővárosi közönségnek. A magyar színházi szakma ugyanis itt nyerhet betekintést abba, hogy mi is történik a szabadkai színházban. S bizony kíváncsiak is – igaz nem sokan – arra, megint mivel rukkolnak ki a szabadkaiak. Azok után meg, hogy Kisvárdán az Alföldi Róbert, Nánay István, Eszenyi Enikő és mások alkotta zsűri az egyik legjobb előadásnak minősítette, bizonyára lesz érdeklődés a darab iránt.
Jó lenne tudni, most erről a darabról hogyan vélekedik a budapesti közönség, és hogyan látja a szakma a teljesítményüket. De nem lehet, mert éppen a szabadkaiak fogják rontani egyetlen budapesti fellépéssel a soproni színház, illetve a szlovákiai társulat esélyeit. Érti ezt valaki?
Müller Péter írót is felhívtam. Kedvesen beszélgetett velem.
– Az én jogtulajdonom a Szomorú vasárnap című darabban mindössze 35 százalék vagy még annyi sem, talán 30 százalék. Tehát az egész darabra vonatkozó jogdíjat az Umpa ügynökség intézi. Nem tudom, hogy miről van szó – mondta neves író.
Amikor ismertettem vele a fennálló gondokat, a következőket válaszolta:
– Tudja, Huszti Péter, aki rendezte a soproni darabot, Mikó István meg Piros Ildikó, akik játszanak benne, azok az én barátaim már negyven éve, meg Koroknai Karcsi is a kassai előadás rendezője. Nem tehetem meg velük, hogy ellenükben egy harmadik színház is játsszon. Nagyon kicsi a piac, fel kell osztania területet. De egyébként el kell, hogy mondjam, nekem ez édes kín olyan ez, mint amikor az ember egyszerre három nőbe szerelmes. – mondta.
Érvelésemre, hogy a színházba járó emberek nem azért szokták kétszer, háromszor megnézni, a Hamletet vagy a Liliomfit, mert nem tudják miről szól, vagy nem látták még, hanem éppen az az izgalmas, hogy egyik másik klasszikus darabot melyik rendező, illetve melyik társulat hogyan állította színre, mit hangsúlyozott ki benne, hogyan vezeti a cselekményt, mit húzott ki a szövegből, milyenre formálták meg a művészek a karaktereket, milyen a díszlet, a jelmez, stb. A Szomorú vasárnap szabadkai színpadra állítása is más, mint a budapesti. Mi itt a Délvidéken másként élünk, másként érzünk.
EGYETLEN ELŐADÁSRA TALÁN
– Ebben biztos vagyok, hogy így van, s ezt nem csak udvariasságból mondom, hanem tudom, hogy sokkal autentikusabbak, mélyebbek az érzések már itt Magyarországon is, ha elhagyjuk Budapestet. S minél távolabb kerülünk a fővárostól, annál inkább így van ez. Nagyon készültem Szabadkára, szerettem volna megnézni ezt az előadást. Rendkívül örülök, hogy ilyen sikere van, de sajnos eddig nem jutottam el – mondta Müller Péter.
Magától adódott a kérdés: amennyiben játszhatnák a Tháliában, a Vendégségben Budapesten rendezvénysorozat keretén belül, akkor megnézné-e. Igenlő volt a válasz.
– Mondja csak még egyszer, miről is volt szó, mi a szabadkaiak gondja? Tehát a Thália-beli előadásról, meg az esetleges kortárs drámai fesztiválon való részvételről lenne szó? Tudja a Huszti Péter által rendezett darabot egész évben játszani fogják a Tháliában, de ha egyetlen előadásról van szó a szabadkaiak esetében, akkor utána fogok nézni, megbeszélem a jogvédővel, hogyan tudjuk ezt elintézni – mondta végül a Szomorú vasárnap szerzője.
Egy másik budapesti jogvédő irodától megtudtuk, hogy jogi akadálya annak nincs, hogy egyszerre több társulat is játssza ugyanazt a darabot, ám erkölcsi megfontolásból csak egynek szoktak engedélyt adni.
A szabadkai Szomorú vasárnap szomorú sorsa még nem rendeződött, bízzunk benne, hogy az előadás művészi értéke utat nyit neki a magyar fővárosba is, meg ha esetleg meghívást kapnak az őszre megtartandó Kortárs Magyar Drámák Fesztiváljára, akkor Debrecenbe is.
