Hogy itt, ezen a területen művészi színvonalon kezdtek kerámiával foglalkozni, az Baranyi Károlyhoz és Baranyiné Markov Zlatához kapcsolódik. Károly emlékirataiból tudjuk, hogy a temerini fazekasokkal nagyon jó kapcsolatot ápolt. A két világháború között már szoros volt a kapcsolat Temerin és a Baranyi házaspár között. Ez a kapcsolat Károly haláláig megmaradt, akinek az volt az elképzelése, hogy az egész hagyatékát a temeriniekre fogja hagyni. A temeriniek vevők is voltak erre a dologra és egy nagyon szép galériát is szerettek volna létesíteni a Baranyi-hagyatéknak. A tervek is elkészültek, de végül az egészet lefújták politikai változás bekövetkezte miatt. Pedig a temeriniek még egy díszsírhelyet is kijelöltek Károly számára. Ez onnan tudható, hogy a jegyzetei között rábukkanhatunk egy tréfás megjegyzésre: Megkaptam a díszhelyemet a kántor meg a pap között. (Baranyi végül nem ott lett eltemetve, hanem a palicsi temetőben.)
Mindezt Dévavári Beszédes Valéria mesélte nekünk, aki számos Baranyi- és Baranyiné Markov-alkotást őriz otthonában. Ezeket a művészházaspár ajándékozta a férjének és neki, és Valéria nem is szándékozik megválni tőlük.
– Nem tudom, hogy mi történhetett, de az emlékmúzeum felépítése nem történt meg, viszont a Kari bácsi nagy méretű szobrai Temerinben maradtak, és ezeket a Zlato néni sose hozta el. Vagyis Palicsra próbálta elhozni. Zlato néni azt tervezte, hogy eladja az újvidéki házát és ennek árából vesz egy palicsi villát, és ebben helyezi el a hagyatékot és művésztelepet, alkotóházat is létesít. Ennek az lett a vége, hogy eladta a házát, de a villából semmi se lett, mert a szabadkaiakban nem volt meg a fogadókészség. Szerencsére olyan szerződést kötött, hogy élete végéig bent lakhatott a házban. Zlato néni a Palics iránti ragaszkodását pedig megpecsételte azzal, hogy odaajándékozta a két öregasszonyról készült szobrot meg két Baranyi-szobrot, az oroszlánt és a bivalyt. Miután Zlato néni megértette, hogy a hagyaték nem kell a szabadkaiaknak, arra az elhatározásra jutott, hogy a saját szobrait elajándékozza a nagybecskereki népmúzeumnak, a Baranyi-szobrok, a nagy méretűek pedig Temerinben maradtak. A kisplasztikákat, a rajzokat pedig az én férjemnek ajándékozta. A háza árának egy részét arra fordította, hogy rendezte a bégaszentgyörgyi temetőt, mert ő Bégaszentgyörgyön született, és a végakarata az volt, hogy ott is temessék el. A rokonai oda vitték el a hamvait, de azt sehol sem tüntették fel a Markov-féle sírhelyen, hogy ott őrzik a hamvait. Pedig a 20. század egyik legnagyobb keramikus művésznőjéről van szó, és az a bégaszentgyörgyieknek is nagy szó lehetne, hogy éppen náluk nyugszik – hallottuk Valériától.
Beszélgetőtársam elmondta, szeretne egy albumot megjelentetni Baranyi Károly rajzaiból. Ezek tulajdonképpen a szobrok tervrajzai és megszámozott, naplószerűen, dátummal ellátott füzetekben találhatóak. Ilyen füzeteket is őriz Beszédes Valéria.
– Végső ideje lenne, ha a Baranyi-hagyatékot megfelelő módon raktároznák és a legjobb munkákat állandóan kiállítanák. Be kell leltározni, digitalizálni, művészettörténésznek is rá kell néznie ezekre az alkotásokra, és jó lenne egy monográfiát is írni Baranyiról. Szakmai szempontból rendezni kell a hagyatékot. Persze ez mind pénz kérdése is. És nem kell Temerinből elhozni azokat az alkotásokat, hiszen Baranyi szellemisége Temerinben van. A tulajdonjogi viszonyokkal e hagyaték kapcsán nincs kérdés, hiszen, ami Temerinben van, az a temerinieké, ami Nagybecskereken van, az a nagybecskereki múzeumé, ami pedig itt van nálunk, az a mi tulajdonunkat képezi, mert ezt mi kaptuk ajándékba. Én annyit tehetek Baranyi emlékéért, hogy a rajzaiból szeretnék kiadni egy albumot – mondta Beszédes Valéria.
