Nemrég jelent meg a magyar–szerb kapcsolattörténet fontos állomásaként számon tartott Bazsalikom hasonmás kiadása a szabadkai Életjel gondozásában. Az 1928-ban kiadott Modern szerb költők antológiája Szenteleky Kornél és Debreczeni József tolmácsolásában mutatja be a XIX. század végének és a XX. század elejének kiemelkedő délszláv alkotóit, felismerve azt a feladatot, hogy az első világháborút követő vészterhes esztendőkben a saját identitását kereső „vajdasági magyar kultúrának kell megtennie az első lépéseket a szerb kultúrával való együttműködés felé”, hiszen megfelelő kapcsolat csak a párbeszédképesség és a másság kölcsönös méltányolása által fejlődhet ki.
A gyűjteményt Bogdan Popović 1911-ben megjelent lírai válogatását alapul véve készítették el, s megtalálhatók benne többek között Ivo Andrić, Miloš Crnjanski, Jovan Dučić, Vojislav Ilić, Desanka Maksimović, Veljko Petrović, Milan Rakić, Aleksa Šantić és Augustin Ujević versei. Az antológia kordokumentumként egy korszak esztétikai értékrendjéről, nyelvezetéről, irodalmi viszonyairól tanúskodik, melyek a mai olvasó számára talán megmosolyogtatónak tűnnek. Jó példa erre a névválasztás okainak kifejtése Szenteleky bevezetőjében: „A bazsalikom, ez a szerény, szagos, szomorú virág nagy szerepet játszik a szerb nép életében. […] Mikor ezt a finom, szerény, apróajkú virágot a kezembe veszem, valami mélyebb szimbólumot érzek. A hasonlatok hosszú lánca kínálkozik egy ilyen nyájas, szomorú virágszál szemlélésekor. A finomság, az eredeti illat, az egyszerűség, a szomorúság éppúgy ráillik a virágra, mint a poézisre.”
Ketrecbál
Dudás Károly Ketrecbál című regénye az Életjel gondozásában jelent meg a Klasszikusaink sorozat 3. és az Életjel-könyvek 139. darabjaként. A szerző kezdetben filmnovellának szánta, és Bányai Jánosnak, a Híd akkori főszerkesztőjének rábeszélésére kezdett belőle regényt írni. A Ketrecbált 1983-ban adták ki, nem kevesebb, mint 2000 példányban, és most újra eljuthat az olvasókhoz. Ehhez kapcsolódóan Dudás Károly így írt regényéről a könyv végén:
„A kritika túlnyomó része a legnagyobb elismeréssel szólt róla...
...Ennek ellenére az irodalmi kánon, bocsánat: a klán gondoskodott róla, hogy a szerző az ünnepi könyvhéten még véletlenül sem dedikálhasson a Vörösmarty téren, sőt arról is, hogy a Ketrecbálból hivatalosan egyetlen példány se jusson át az anyaországba...
Mit mondhatnék még Ketrecbálam újbóli megjelentetése alkalmából? Jó, hogy 28 év elmúltával valakinek eszébe jutott kiemelni a süllyesztőből, ahova annak idején oly elszántan taszították. Köszönet neki érte.”
