– Nem vagyok hajlandó belekezdeni a diplomahonosítási eljárásba, mert egyszerűen abszurdnak tartom ezt a procedúrát. Nem látom indokoltnak, hogy belefektessek 60–80–100 ezer dinárt, miközben az lenne a logikus, ha örülnének, hogy egy képzett szakember haza akar jönni és munkát vállalni a szülőföldjén. Akkor háborodtam fel és fordultam az Magyar Remény Mozgalomhoz, amikor megpályáztam egy állást a szabadkai Gerontológiai Központban, és azzal utasítottak el, hogy nincs diplomám, holott igenis van. 2009-ben végeztem a Szegedi Tudományegyetem Egészségügyi és Szociálpolitikai Karán szociális munkás szakon. Ez főiskolai képesítés, 4 éves képzés – mondta el az Magyar Remény Mozgalom keddi sajtótájékoztatóján a szegedi tanulmányai után Szabadkára visszatért és itt elhelyezkedni próbáló Gilice Zsuzsanna, aki az oklevelét csak a Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karán honosíthatná, és mivel nálunk csak egyetemi szintű képzés van abból a szakból, amelyen Zsuzsanna végzett, különbözeti vizsgákat is kellene tennie, de hogy mennyit és milyen tantárgyakból, az csak azután derülne ki, miután az oklevelét, a vizsgáiról szóló ismertetőt és a szakdolgozatát is lefordíttatná. – Magyar és angol nyelvű az oklevelem és a kísérődokumentáció is, ezt is és az 50 oldalas szakdolgozatot is le kellene fordíttatni, valamint az összes vizsgámról, azaz 76 vizsgáról kell írni egyenként egy minimum fél gépelt oldalas ismertetőt. A fordítás pedig nem kevés pénzbe kerül, és ehhez jön még az eljárási díj, és az is, hogy Belgrádba kell utazgatni, a különbözeti vizsgákhoz beszerezni a tankönyveket, és persze szerbül vizsgázni, pedig épp azért választottam a szegedi tanulmányokat, hogy anyanyelvemen tanulhassak.
Hozzáteszem, hogy a főiskolai tanulmányaim egy fillérembe sem kerültek, a magyar állam finanszírozta a tanulmányaimat, probléma nélkül elfogadták a Szabadkán szerzett középiskolai bizonyítványomat. Angliában például az oklevelem honosítása csupán egy regisztrációból állna, különbözeti vizsgák nélkül elismernék.
László Bálint, az MRM elnöke és Setyerov Zorán, az MRM alelnöke elmondták: nyílt levélben fordulnak Szerbia kormányfőjéhez, az oktatási miniszterhez és az igazságügyi miniszterhez, de ha kell, nemzetközi fórumokat is felkeresnek. László Bálint szerint egy egyezmény segíthetne a probléma megoldásában.
– A Horvátország és Magyarország között létrejött 1997-es egyezmény értelmében a két ország kölcsönösen elismeri a diplomákat. Ez példaként szolgálhatna Szerbiának is, mert miért ne születhetne ilyen egyezmény Szerbia és Magyarország között is? Ezt létrehozni államközi feladat lenne.
