Vasárnap tartja a Pass-port elnevezésű, Magyarország–Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében megvalósuló előadássorozat első darabjának bemutatóját Pass-port Szabadka, a démonok városa címmel a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház.
– A projektum három előadásból áll. A Kosztolányi színház, a Népszínház szerb társulatának néhány tagja és két szegedi színész alkotja azt a csapatot, amely most két részre van osztva. Az egyik a szerbiai határ menti övezetet tanulmányozza, azt kutatva, hogy hogyan élnek itt az emberek, mit gondolnak egymásról az itt élők, mit gondolnak a magyarországiakról, és mit gondolnak, mi a véleményük a magyarországiaknak róluk. Az ilyen felmérést a másik csapat is elvégzi a magyarországi oldalon, Csongrád megyében, Szegeden és környékén. Az előbbiből az előadássorozat első, szabadkai része, az utóbbiból a második, szegedi része készül el, és a két előadás tapasztalataiból jön létre majd a harmadik előadás – mondta Urbán András, az előadás rendezője.
Az előadás készítői sok interjút készítettek, beszélgettek az emberekkel, csoportokkal, például középiskolás diákokkal is, és érdekes, figyelemfelkeltő, problémafelvető, elgondolkodtató információkat gyűjtöttek. Ezekre épülve készült el az improvizációban is gazdag Pass-port Szabadka, a démonok városa című produkció, amelynek szereplői: Béres Márta, Mészáros Árpád, Jelena Mihajlović, Mikes Imre Elek és Suzana Vuković.
Azt tapasztaltuk, hogy tulajdonképpen senki sem foglalkozik azzal, hogy hogy vannak az emberek. Az emberek csoportjai között kicsi az áthallás – mondta Urbán.
A színészek szerint kitűnő alkalom volt ez arra, hogy beszélgessenek az emberekkel.
– Sok ember mondta, hogy nyitott, de ugyanakkor zárt város is Szabadka, az emberek érdeklődők, de mégis zárkózottak – hallottuk Suzana Vukovićtól, Mikes Imre Elek pedig azt találta érdekesnek, hogy az emberek többsége elmondta, büszke arra, hogy multietnikus városban él, a különböző nemzethez tartozók mégsem kommunikálnak egymással, az emberek azt érzik, hogy zárt csoportokban élnek.
– A másik dolog, amire felfigyeltem: sokan mondták, hogy nem történik itt semmi, halott ez a város, miközben Szabadkát a fesztiválok városának nevezik. Valóban van sok kulturális történés, de az emberekhez úgy tűnik, valahogy mégsem jutnak el az információk ezekről – tette hozzá Mikes.
Béres Mártának ez a projektum megmutatta, hogy mennyire közelinek érzi magához Szabadkát és az itt élő embereket.
