Ha egyetlen darab kőből és egy tollból madár születik, ha két pici kavics kis hallá változik, ha a fadarabról elhiszem, hogy nem más mint egy morgós öregember, akkor azt hiszem, ez az a csoda, amiről a színházi körökben oly szívesen beszélnek. Az a csoda, ami előttünk, nézők előtt születik meg akár 30 perc alatt. Ennyi ideig rakosgatott követ kőre a spanyolországi Rosa Díaz a szabadkai 19. Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztiválon megtartott Követ kőre című előadásában. A kis kavicsokból halak, felhők lettek, a nagyobbak házzá nőtték ki magukat
A kisgyerekeket, akik közül néhányan a kíváncsiságtól vezérelve még a színpadra is fel akartak mászni előadás közben, egyáltalán nem zavarta az angol szó, hiszen főként nem is szavak hangzottak el, hanem morajlás, fütty, dúdolás, susogás, huhogás... A bájos mese kőhőse pedig e morajok közben talált kőbarátokra, hogy többé ne egyedül kelljen kőhalakat horgásznia a kőnapsütésben ülve.
