A virtuális valóság drámai szerepe. Ez volt a témája annak a tematikus vitának, amelyet a pécsi Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fórumának füzeteiben megjelent darabok kapcsán szerveztek a POSZT keretein belül. A Pécsett zajló beszélgetésen három szöveget boncolgattak kritikusok, dramaturgok, rendezők és maguk a szerzők is meghívást kaptak a beszélgetésre. Az egyik szerzője Lénárd Róbert vajdasági rendező, akit a beszélgetésen hallottakról kérdeztünk.
– Nagyon sok mindenről beszélgettünk több mint egy órán keresztül. Szóba kerültek a dramaturgiai megoldások, az éjszaka virtuális jellege... A 2010-ben, amikor a Virrasztók című drámám a felolvasószínházban szerepelt, akkor a felolvasást követő beszélgetésen a jobbító szándék dominált, ez most már inkább széleskörű elemzés volt. Igazából a beszélgetés szervezőereje most az volt, hogy beszéljünk a virtuális tér problematikájáról – hallottuk Lénárdtól, aki szerint nagyon jó, hogy van ilyen fórum, jó beszélgetésekkel, és hogy ilyen témákról beszélgetni lehet. – Engem a rendezvény után voltak, akik megkerestek, hogy beszélgessünk még a dráma aspektusairól. Az is érdekes, hogy dramaturgok, rendezők, kritikusok milyen más szempontok szerint közelíthetnek a szöveghez. A beszélgetésen több dramaturg megjegyezte, hogy végig érzeni, hogy mi lesz a dráma vége. Telihay viszont, aki annak idején a felolvasószínházban rendezőként dolgozott a szöveggel, elmondta, éppen az az érdekes, hogy miközben színpadra teszi az ember, akkor nem érzi, hogy tudja, mi lesz a vége... Ezek a megjegyzések persze nem nagy összezördülések, hanem kellemes hangulatú beszélgetések során hangzanak el Pécsett.
