A zentai Városi Múzeumban Kettő az egyben címmel vasárnap este nyílt meg a fennállásának hatvanéves jubileumát ünneplő Zentai Művésztelep első és utolsó tíz évében készült alkotásokat bemutató aranyvasárnapi kiállítás. Az ünnepségen adták át a Magyar Művészetért Alapítvány Ex Libris díjait is, amelyeket a regionális kuratórium döntése értelmében ítéltek oda a kitüntetetteknek.
Ágoston Pribilla Valéria, Pejin Attila és dr. Karcher Erzsébet
A Kettő az egyben című jubileumi kiállítást Pejin Attila, a zentai Városi Múzeum vezetője nyitotta meg, aki beszédében kitért a művésztelep létrehozásának jelentőségére, a fénykorra, valamint arra az időszakra is, amikor a művésztelep életében különféle nehézségek mutatkoztak meg.
– A Zentai Művésztelep életében ugyan mindig megvolt a kontinuitás, hiszen valamilyen szál végigvezet bennünket az 52’-es alapításától kezdve egészen mostanáig, de a ’90-es években drasztikus törés volt tapasztalható a telep életében, ami tulajdonképpen már a ’80-as években elkezdődött. Ezért is gondoltunk arra, hogy a jubileumot ilyen rendhagyó módon próbáljuk megünnepelni: szimbolikusan kettéosztottuk a képtárat, az egyik részben a művésztelep első, a másik részben pedig az utolsó tíz évben készült alkotásokat mutatjuk be – magyarázta Pejin Attila, kiemelve, a telep keretein belül tizennégy éve működik a grafikai műhely, amely jelenleg a művésztelepi tevékenység gerincét képezi.
Az Ex Libris díj kitüntetettjeit, a Zentai Művésztelepet, a Zombori Magyar Polgári Kaszinót és a Szabadkai Városi Könyvtárat Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója méltatta, a díjakat pedig a kuratórium képviseletében Tari István költő adta át az intézmények képviselőinek.
– Az idén fennállásának hatvanadik évfordulóját ünneplő Zentai Művésztelep munkájában, eredményeiben és hatásában is mindig magában hordozta a megújulás esélyét, sőt alkotói kisugárzását sikerült a későbbi évtizedekben is megőriznie. Az ide érkező művészek alkotói örömüket elsősorban a kísérletezés varázsában lelték meg, miközben az első évtized művésztelepi munkájának kollektív vetületét mentették át az új kifejezési formákba. Ez a kollektív és egyéni alkotói forma közötti átmenet egészen napjainkig képes volt fenntartani a képzőművészek Zenta és a Tisza-parti táj iránt érzett nosztalgiáját. Az elmúlt hat évtized művésztelepi törekvéseinek minden eredményén, minden próbálkozásán és minden megújulási szándékán kívül legmegbízhatóbb támpontja mindig az az élmény és látvány volt, amelyet a város és annak környéke nyújtott. Mert kerülhetett az alkotói nézőpontba hol az anyag és az anyagiság, hol az alkotás társadalomban betöltött szerepének újrafogalmazása vagy napjainkban a grafikára irányuló figyelem, a Zentai Művésztelep igazodási és tájékozódási szilárd pontját a Tisza-part örökkévalóságában és az itt élő emberek mulandóságában fedezte fel – hangsúlyozta Hajnal Jenő a fennállásának hatvanéves jubileumát ünneplő Zentai Művésztelepet méltatva, amelynek nevében Pejin Attila, a zentai Városi Múzeum vezetője vette át a Magyar Művészetért Alapítvány Ex Libris díját.
– A Délvidék egyik legrégebbi, legjelentősebb magyar közösség színtere volt és maradt napjainkig az 1867. április 22-én alakult Magyar Polgári Kaszinó, amely a kultúra és a közművelődés minden területén meghatározó szerepet töltött be. Megalakulása után kezdeményezője volt a tűzoltótestület létrehozásának és szorgalmazója az ipari kiállítás megszervezésének. Az egyesületben mindig számottevő volt az olyan tagok száma, akik vezető szerepet játszottak a megyei és a városi közigazgatásban. Azóta is megkerülhetetlen intézménye közösségünknek: énekkart, történelmi és műemlékvédelmi, gyermek, ifjúsági, nyugdíjas és hagyományéltető csoportot működtet, sőt megkülönböztetett figyelmet kap itt a képzőművészeti, színházi és irodalmi élet táplálása és serkentése is. Hála egykori és mostani vezetőinek, a Zombori Magyar Polgári Kaszinó fennállása óta nemcsak nevében, hanem minden megmozdulásában őrzi, amiért másfél évszázaddal ezelőtt létrehozták: a közművelődés és az itt élő magyarság fejlődésének előmozdítását – fogalmazott a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója a Zombori Magyar Polgári Kaszinót méltatva, amelynek nevében dr. Karcher Erzsébet, a kaszinó elnöke vette át a díjat.
– A vajdasági és az egyetemes magyarság egyik legjelentősebb közgyűjteménye a szabadkai Városi Könyvtár, amelyet 1890-ben alapították, és amely 1953-ban költözött a főtérre, a valamikori kaszinó neobarokk stílusú, Raichle Ferenc tervezte épületébe, ahol például Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényének néhány jelenete is játszódik. Az intézményben csaknem háromszázezer kötet, három kölcsönző, két olvasóterem, két különgyűjtemény és tizenkét fiókkönyvtár áll az olvasók rendelkezésére. A tudományos osztályon a folyóiratoknak megközelítőleg négyezer címszava várja az érdeklődőket, akik kutathatnak a helyismereti gyűjteményben is, amelynek állománya csaknem tízezer könyvet ölel fel; ezek mind Szabadka múltjához és jelenéhez kötődnek. A könyvtári tevékenység azonban nem merül ki a kölcsönzésben, hiszen különösen nagy hagyománya van a Kosztolányi Dezső Irodalmi Napoknak is, amely több mint két évtizede hirdeti a város két híres szülöttjének, Kosztolányinak és Csáth Gézának a szellemét, ránk hagyott örökségét, amely nélkül már rég elsodort volna bennünket innen a hideg böjti szél – hangsúlyozta Hajnal Jenő, a szabadkai Városi Könyvtárat méltatva, amelynek nevében Ágoston Pribilla Valéria igazgatóhelyettes vette át a rangos elismerést.
Az aranyvasárnapi kiállítás megnyitójának vendégei között a szervezők ajándékként egy különleges képzőművészeti alkotást is kisorsoltak, a rendezvény hangulatát pedig Pejin Andrea produkciója tette különlegesebbé.
