Benes József legújabb grafikáiból nyílt kiállítás tegnap, csütörtökön este Szabadkán, a Képzőművészeti Találkozóban. A bajmoki születésű, 1978 óta Magyarországon élő neves művész munkásságát méltató Bela Duranci művészettörténész egy jubileumra is emlékeztetett: Benes József első kiállítása éppen 50 éve volt a Képzőművészeti Találkozó szomszédságában, a korzó sarkán levő Prokes-palotában, ahol akkor kiállítóterem működött. Mint Duranci egyebek között kifejtette: a Benes-féle vertikális lények a menhirekhez, vagyis a neolitikum korának azokhoz a függőlegesen felállított köveihez hasonlítanak, amelyek általában magányosan állnak. Benes figurái is ilyen magányosak a nagy semmi, a síkság kellős közepén állva. A művész minden alkotásában a világ pusztulására, az ember kiszolgáltatottságára figyelmeztet. Benes József a megnyitón elmondta: általában a padlón készülnek grafikái, ezért számára is nagy meglepetés volt így, felállítva, együtt látni legújabb munkáit, s meghökkent, hogy hat termet foglal el az anyag. A kiállítás katalógusának szövegét Tolnai Ottó írta.
