Huhh, mit mondjak... Elég mozgalmas volt a keddi nap. No, jól van, elmesélem. Először is egy csapat gyerekkel el kellett kísérnünk Danit a dzsungelbe, az állatok békeünnepére. A megbékélés napján ugyanis mindenki szabadon járhat, ekkor senki sem eszi meg a másikat, és még az odatévedő kisfiúkat sem bántja senki. Éppen ezért ez a legalkalmasabb nap arra, hogy az állatoktól félő Dani végre megtapasztalja, hogy az elefánt ormánya nem arra való, hogy felkapja vele a kisfiúkat és a tóba dobja őket. Azt is megláthatta, hogy a víziló nem azért nyitotta nagyra a száját, hogy bekapja őt, hanem azért, hogy dalra fakadjon: előadta a zebra szerzeményét, a koalák, a jegesmedve, az elefánt, a zsiráf, a fekete párduc pedig vígan énekelt vele. A szegedi Kövér Béla Bábszínház szerint: Ilyenek az állatok .
Miután Dani megbékélt az állatokkal, mi is elhagytuk a dzsungelt, hogy újabb kalandunk során a gyerekekkel Odette hercegnőnek és Siegfried hercegnek szurkoljunk A hattyúk tavá nál (Atelje 313 színház, Bulgária). Elkelt a segítségünk, ugyanis nem volt egyszerű a két fiatal szerelmének beteljesülése. A gonosz varázsló, aki Odettet hattyúvá változtatta, éppen ezt akarta elkerülni. Bevetett hát mindent: ármánykodást, varázslatot, ködfelhőt, hangos zenét, sötétbe borította a színpadot... Végül – hála a szurkoló gyerekközönségnek – mégis csak sikerült legyőzni őt, úgyhogy ezután mi is megpihenhettünk. Ám csak egy kicsit. Szombatig ugyanis várnak még ránk újabb kalandok. A csatlakozni vágyók a szabadkai Mladost, a Kosztolányi Dezső Színház és a Jadran színpad körül settenkedjenek, és lessék a 18. Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál előadásait.
