Mint megtudtuk, a kar szerkezetépítő szakán oklevelet szerzett Laura már munkához is jutott, ráadásul a szakmájában. Ezt meghallva arról is kifaggattam, hogy egy ilyen férfiasnak tűnő szakmában hogyan érzi magát. Mint mondta, jól.
– Az egy régi tévhit, hogy az építőmérnök egy férfias szakma. Ahogyan én a karon tapasztaltam, szinte fele-fele arányban vannak a lányok és a fiúk.
Jó lehetőségeket kínál ez a szakma?
– Szerintem igen. Talán azért is, mert elég kevesen vagyunk, akik ezen a szakon végeztünk. Mondjuk, az is igaz, hogy elég nehéz az egyetem. A gazdasági válság kicsit visszafogja a lehetőségeket, de talán majd csak megindulunk már a jobb felé, és akkor kínálkozik több érvényesülési lehetőség is. Én szerencsésnek tartom magam, egyetlen napig sem voltam munkanélküli. Persze a szerencsének is köszönhető, hogy rögtön a tanulmányaim befejezése után el tudtam helyezkedni.
Ehhez hozzájárult a kimagasló tanulmányi eredménye is?
– Talán igen, bár az elhivatottság és a munka szeretete segített a leginkább. Úgy alakult, hogy az egyetemi tanulmányaim vége felé, miután már lehallgattam az előadásokat, Zentán éppen egy nagyobb építkezésbe kezdtek, és egyetemistaként lehetőséget kaptam, hogy végigkísérhessem. Az egyik vállalkozó felfigyelt rám, és felkért, hogy miután befejeződnek a munkálatok, dolgozzak nála.
Visszatérve az elismeréshez: mi kellett hozzá?
– Elsősorban a tanulmányi átlagot figyelték, de valószínűleg az is hozzájárulhatott, hogy egyetemi éveim alatt több megmérettetésen is részt vettem, például nemzetközi versenyeken, konferenciákon. Például évente megszervezik az építőmérnöki karok versenyét, amelyen a szabadkai kar mindig részt vesz, és mondhatom, jó eredményekkel térünk vissza.
Mit tanácsol azoknak, akik ez a kart választják?
– Elsősorban azt mondom, hogy legyen kitartóak és szeressék, amit csinálnak. Ne kötelességként fogják fel, és akarják is csinálni, amit választottak.
