Mindannak ellenére, hogy a fesztiválszervezés utolsó napjait megnehezítette, sőt a szemle megtartását is bizonytalanná tette a még pénteken is fennálló közlekedési káosz, az utolsó pillanatokban szerencsére minden jól alakult: a XXXV. Durindón és a XLVIII. Gyöngyösbokrétán a bejelentkezett csoportok közül csupán néhány nem tudott rész venni, ami azt jelenti, hogy hétvégén az idei fesztiválnak otthont adó Csonoplyán majdnem a teljes létszám megvolt. Több mint 2000, Bácskából, Bánátból és Szerémségből érkező fellépő lépett színpadra, hogy népzenével és néptánccal örvendeztesse meg a közönséget és a csoportoknak írásos formában értékelést adó zsűrit a vajdasági magyarság legtömegesebb népzenei és néptáncrendezvényén.
Azon a fesztiválon, amelyen idén több újdonság is történt: igen sok fiatalt is lehetett látni a fellépők között, a korábbi évekhez képest most igen sok vajdasági népdalcsokrot és táncdialektust hallhattunk, láthattunk és gazdára talált a Bodor Anikó Népzenei Díj, amelyet első alkalommal ítéltek oda annak az együttesnek/szólistának, amely a Durindón a leghitelesebben tolmácsolta önnön népzenei hagyatékát. A díj a Durindó művészeti bizottságának döntése szerint Tóthfaluba került, a Fehér Akác Művelődési Egyesület Magyarkanizsa környéki népdalokat előadó énekcsoportjához és citerazenekarához. Ez tegnap este, a fesztivál zárásakor derült ki. S hogy mi történt ez előtt? Pénteken és szombaton a Durindón vajdasági magyar népzenei együttesek és szólisták népesítették be a nyugat-bácskai település központját, vasárnap pedig a Gyöngyösbokréta néptáncegyüttesei díszfelvonulás keretében tettek egy sétát a falu utcáin a fesztivál megáldott zászlójával, mielőtt megropogtatták volna a szabadtéri színpad deszkáit.
A Gyöngyösbokréta megnyitóünnepségén Szakács Csaba, a zombori városi tanács tagja, Nikowitz Oszkár, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövete és dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Szöllősi Vágó László, a fesztiváltanács elnöke megnyitotta a rendezvényt.
– Az a benyomásom, hogy – nem jó kifejezés, de nem találok jobbat – polarizálódott a mezőny két szélsőség felé: akik jók, azok továbbra is jók és nagyon magas színvonalon vannak, és mellettük voltak a gyengébbek, a középszint pedig eltűnt. Meglátásom szerint ez Bodor Anikó hiányával is magyarázható, hiszen ő rengeteget dolgozott azon, hogy jó műsorszámok jöjjenek létre és hogy jól adják elő a csoportok. Eltűntek a személyre szabott műsorszámok. Anikónak különös érzéke volt ahhoz, hogy megérezze, mire képes egy csapat és a maximálisat hozta ki belőle. Most azt látjuk, hogy előtérbe kerültek az általánosan ismert, népdalnak már alig vagy egyáltalán nem mondható népies műdalok. Az a nehezebb munka persze, hogy a gyűjtésekben megtaláljuk a gyöngyszemeket, azokban megtaláljuk az igazán veretes dallamokat. Biztató, hogy több fiatal énekcsoport is részt vett, és ezek a fiatalok tudatosan és igényesen nyúlnak a zenei hagyatékunkhoz, nagyon szépen dolgoznak. Persze az értékelésben felhívjuk a figyelmet, hogy mivel lehet még jobbá tenni a fellépést, de úgy gondolom, hogy a legnagyobb haszna az évközi párbeszédeknek, tanfolyamoknak, továbbképzéseknek van. Erre lenne szükség, mert így lenne elérhető, hogy a csoportok saját maguk önmaguknak is tudjanak igazán jó anyagokat találni.
Dr. Bárkányi Ildikó muzeológus és Raj Rozália hímzés- és viseletkészítő-szakoktató a zsűriben ülve elsősorban a fellépők küllemét figyelte, a ruhákat és a kiegészítőket, s mint elmondták, egyre pozitívabb irányt vesz ez a konzultációknak köszönhetően, de azt továbbra sem árt hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a tudatosság, hogy akik színpadra állnak, tudják, mi van rajtuk és miért éppen azt kell viselniük. Figyelni kell a kelmék egymással való párosítására, a kelme és a díszítőanyag párosítására és persze a kiegészítőkre is. A Durindó fellépőiről faggattuk őket.
– A színpadi viseletek az elmúlt 5-6 év során kicserélődtek, és ahol új viselet van, ott nagyon tudatos tervezés folyik, igényesebbek, egységesebbek lettek. Nem feltétlenül népviseletbe akarnak öltözni a csoportok, vannak, akik egyszerűbb, de elegáns, szép fellépőruhát választanak. Ilyen tekintetben tehát a mostani Durindó jobb és szebb lett, mint mondjuk a 6-7 évvel ezelőtti. Bár azt is láttuk, hogy sajnos a lányoknak gyakran a korukhoz képest sokszor túl sötét színű az öltözetük – hallottuk tőlük.
Az idei fesztivál tehát tegnap véget ért, a jövő évi Durindó és Gyöngyösbokréta házigazdája Magyarkanizsa lesz.
