(A kép az internetről vett illusztráció)
Nemrégen tizennégyen váltak integratív gyermekpszichodráma-vezetővé. Ők azok, akik sikeresen elvégezték a Szabadkán zajló, két évig tartó képzést. Köztük pedagógusok, pszichológusok, gyógypedagógusok is akadnak, akik csoportfoglalkozásokat tartva ma már akár az osztálytermekben is kamatoztathatják megszerzett tudásukat.
– Nagyon kevés a gyermek-pszichoterapeuta és kevés az olyan lehetőség, ahol a gyerekek személyiségfejlesztő, önkorrekciós módszerrel találkozhatnak – mondta Pető István felnőttpszichodráma-pszichoterapeuta, gyermekpszichodráma-pszichoterapeuta és kiképző, integratív gyermek-pszichoterapeuta és Pavlović Márta gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, pszichodráma-pszichoterapeuta, gyermekpszichodráma-pszichoterapeuta és kiképző, akik a kilencvenes évek végén kezdték el Szabadkán a tanfolyamaikat, magukat képezték tovább a gyermek-pszichoterápiás módszerre való kiképzésre, és a legutóbbi kurzusuk után, amelyet Szabadkán tartottak, az ő vezetésükkel 14, Szabadkáról, Magyarkanizsáról, Topolyáról, Zentáról és Temerinből érkezett érdeklődő vált integratív gyermekpszichodráma-vezetővé.
Hogy mi is a gyermekpszichodráma? Egy csoportterápiás módszer, amely a drámajátékon alapszik. A gyerekek (egy csoportban 3–8-an lehetnek) maguk találnak ki történetet, mesét (ha ismert mesét választanak, akkor is általában hozzátesznek valamit a saját életükből), ehhez szerepekbe bújnak, jelmezbe öltöznek és ők választanak szerepet a csoportvezetőknek is (általában két csoportvezető van), így a csoportvezetők nem irányítók, hanem ők is játszanak a gyerekkel, mégpedig a gyerekek igényei szerint. Azaz a felnőtt például olyan farkast vagy királyt, sárkányt, boszorkát formál meg, amellyel segíteni tud a gyerek feszültségeinek a feloldásában. Ezekben a mesékben ugyanis a gyermekek a saját konfliktusaikat jelenítik meg, s a játék segítségével a jelképesen megfogalmazott problémák megérthetővé, feldolgozhatóvá válnak. Emellett ez a módszer a személyes fejlődésre, a képességek fejlesztésére is lehetőséget nyújt a különféle szerepek, helyzetek kipróbálása révén.
– A cél az, hogy olyan közeget teremtsünk a gyereknek, amely közel áll hozzá, a saját világában jól tudja magát érezni, és a szimbólumok nyelvén ki tudja játszani magából a benne lévő feszültséget. Mert ilyenkor az a lényeg, hogy nem róluk szól a dolog, hanem a királylányról, a királyfiról, a kiskutyáról, a sárkányról, a boszorkányról, tehát azokról, akiket megformálnak – hallottuk Mártától, István pedig elmagyarázza, hogy ez az ún. „mintha-világ”: a gyerekek szerepeket osztanak ki, jelmezt öltenek és játszanak. Itt minden az ő fantáziájukra van bízva. Így mutatkoznak meg a belső konfliktusok. Ekkor mindent szabad: lehetnek agresszívek, akár a felnőtt halálát is követelhetik, a közvetlen erőszak azonban nem elfogadható. Megütni, fájdalmat okozni nem lehet, de szabad „mintha-bokszolni”, „mintha-kardozni”, tehát meg kell állítani a mozdulatot.
– Kutatások igazolták, hogy a „mintha-periódus” fontos időszak a gyermeki személyiség fejlődésében. Ekkor tudnak nyitni, hogy beépítsék saját individuumukba azokat a tulajdonságokat, amelyek számukra és a felnőtt világ számára is fontosak – magyarázták a képzésvezetők.
Amikor ennek a játéknak vége, kilépnek a szerepekből. A gyerekeknek nem értelmeznek semmit, de a vezetők szakmailag megbeszélik a játék során tapasztaltakat, hogy milyen történeteket és szerepeket választottak, miket osztottak ki a vezetőknek stb., s a szülőknek is adnak visszajelzést.
Dudás Zita gyógypedagógus-logopédus immár integratív gyermekpszichodráma-vezetőnek is mondhatja magát. A képzés, amelyet ő is sikeresen elvégzett, két évig tartott, és beletartozott 250 óra önismeret a felnőttpszichodráma módszerével. A leendő gyermekpszichodráma-vezetők ekkor foglalkoznak azokkal az érzésekkel, amelyek felmerülhetnek a játék során: elválás, elmúlás, agresszivitás, lemondás, halál stb. Fontos, hogy a felnőtt tisztázza saját érzéseit, és ne akkor jelentsen ez nehézséget, amikor már a gyerekekkel foglalkozik. Úgy érkezzen a gyerekcsoportba, hogy ezeket az érzelmeket már ésszerűen tudja kezelni. Erre van szükség ahhoz, hogy a gyermekpszichodráma módszerével elkezdhessenek megismerkedni. A 250 önismereti órát követi a 150 órás módszerspecifikus gyermekpszichodráma-képzés.
– Egy vezetőtársammal én már vezettem két csoportot, az egyiket az oromi iskolában, a másikat pedig a szabadkai Jovan Jovanović Zmajban. A gyermekpszichodráma módszereivel személyiségfejlesztéssel foglalkoztunk egy féléven keresztül heti rendszerességgel. A tanítónő hívott meg minket, a szülői értekezleten pedig elmondtuk, hogy hogyan működik ez a metódus, és milyen pozitív változásokat tudunk elérni. Elsősökkel foglalkoztunk. Nagy kedvvel, beleéléssel és kreativitással vetették bele magukat már az első alkalommal a játékba, és ez végig így volt. Nagyon szerettek játszani, sok mindent kipróbáltak, tehát rengeteg szimbólummal dolgoztak, sok szerepet felvettek, gyorsan kiosztották ezeket, sőt a játékteret is berendezték, szinte díszletet csináltak kendőkből, régi ruhákból, székekből. A szerepbe való beleélést úgy segítjük, hogy mielőtt elkezdjük a történetet, sok kérdést teszünk fel, hogy te ki vagy, milyen vagy, kicsi vagy nagy kutya vagy, hol laksz, kivel laksz... – meséli Zita. – Amikor látjuk, hogy kiforrott a történet és kijátszották, amit akartak, akkor mondjuk három tapssal véget ér a játék, levesszük a jelmezt, kilépünk a szerepünkből, általában azzal, hogy ezt el is mondjuk. Például kiskutya voltam, most újra Marika vagyok. Hogy tudatosuljon: a játéknak vége. A gyerekekkel nincs értékelés, csak annyit beszélünk meg, hogy mi tetszett nekik, hogyan érezték magukat. A csoportvezetők általában még aznap vagy másnap megbeszélik a tapasztaltakat, és a szülőknek is adnak visszajelzést, általában a csoportfolyamat végén, de további információkat másoknak csak a szülő beleegyezésével adhatnak, és csak azoknak, akiknek a szülők engedik. A szülő háta mögött nem adhatunk ki semmit, hiszen ez a bizalomról szól.
