Tizenöt évnyi sikertelen próbálkozás és hiábavaló küzdelem után Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének (VMPE) elnöke befejezte a vajdasági magyar felsőoktatásért vívott harcát. Az elnök asszony elmondása szerint nem személyes okok miatt vonul vissza, hanem mert egy civil szervezet vezetőjeként belefásult a politikával folytatott adok-kapokba.
Pedig július derekán felcsillant a remény, hogy a VMPE kezdeményezésére hamarosan beindíthatják a vajdasági egyetemi karokon a magyar csoportokat, fejleszthetik a magyar nyelvű oktatást. Dr. Miroslav Vesković, az Újvidéki Egyetem rektora szerint az intézmény kész nemzetközi tervezet keretében fejleszteni a kisebbségi nyelveken történő oktatást. Ezek után a VMPE körlevélben fordult elvi támogatásért a vajdasági magyar pártokhoz és 26 civil szervezethez. Nagy Margitot ezen felhívás eredményéről és a blogjában (Sakkfigura cím alatt közölt írásában) bejelentett visszavonulása körülményeiről kérdeztük.
HA AZ EGYETEM RÁBÓLINT
– Kezdetben a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozatát terveztem volna megnyitni Újvidéken. A magyarországi református egyház támogatta az elképzelésemet, a politikusok viszont nem. A magyar állam kizárólag a Magyar Nemzeti Tanáccsal (MNT) lett volna hajlandó közös asztalhoz ülni. Ezek után fordultam az Újvidéki Egyetem rektorához. Dr. Miroslav Vesković felvázolta annak lehetőségét, hogy a nemzetközi TEMPUS program révén valósuljon meg az elképzelésem. Ám az egyetemnek nincs kompetenciája arra, hogy felvegye a kapcsolatot a magyar állammal, ehhez ugyanis nemzetközi megállapodásokra van szükség. Szerintem ez nem egy lehetetlen dolog, ha az egyetem rábólint, s Magyarország is akarja, akkor Szerbia nem fog tiltakozni a magyar nyelvű felsőoktatás ellen. Körlevelet fogalmaztam meg a sajtóban, szolidaritást kérve a pártoktól és civil szervezetektől. A Vajdasági Magyar Szövetségen (VMSZ) kívül minden párt támogatta az ötletemet, ők pedig a kongresszusuk után foglalnak majd állást. Az MNT arra kért, hogy teljes tervdokumentációt nyújtsak be az elképzelésemről, noha jeleztem, ez nem az én feladatom, a rektor úr is az egyetem hatáskörébe sorolta a terv részletes kidolgozását. Egy szabadkai megbeszélésen Lengyel Lászlónak és Takács Mártának, a felsőoktatási bizottság elnökének személyesen is elmondtam az érveimet. Ötletem nem megy szembe az MNT-nek a szabadkai magyar egyetem megalapítására vonatkozó tervével. Párhuzamosan futna az újvidéki tanárképzéssel, melyet fokozatosan kiterjesztenénk az orvostanhallgatókra is. Hiszen kollégiumi vezetőként (a VMPE az újvidéki Apáczai Kollégium alapítója – a szerző megj.) azt tapasztalom, hogy sokakat a szerb nyelvű orvosképzés riaszt el a pályától vagy az itthon maradástól. Nemzetpolitikai érdek is tehát, hogy Újvidéken elinduljon a magyar nyelvű egyetemi képzés.
Milyen arányban tanulnának magyarul a diákok az Ön elképzelése szerint?
– Takács Márta amellett volt, hogy az egyetemisták fele-fele részben tanuljanak. Szerintem pedig csak magyarul kellene, hiszen a tudás mélysége és minősége attól függ, mennyire érti meg a tanuló az elsajátítani valót. Ehhez társulna egy hatékony oktatási módszer, s egy szigorú követelményrendszer a szerb nyelv kötelező megtanulására. Az MNT-vel folytatott megbeszéléseken javasoltam továbbá, hogy vegyék fel a kapcsolatot Répás Zsuzsannával, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai helyettes államtitkárával és Hoffmann Rózsával, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium oktatási államtitkárával. Ezek mellett a TEMPUS program lehetőségeit is megvizsgálják, hogy belefér-e tervezetünk, avagy újabb programot kell kidolgoznunk. A cselekvési terv kidolgozásba belevennék a vajdasági magyar pedagógus-egyesületeket is. Erre emlékeztettem őket, hogy az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete nem válaszolt a körlevelemre.
Hogyan értékeli ezt a gesztust?
– Nem tudták, hogy mit fog rá válaszolni a VMSZ, emiatt nem merték aláírni.
A megbeszélések után most mégsem folytatja a vajdasági magyar oktatásért folyatott tevékenységet. Miért?
– Az MNT úgy döntött, hogy keressem fel az újvidéki egyetemeken tanító magyar tanárokat. Ezzel kapcsolatban rossz emlékeim vannak, mert több alkalommal, noha kezdetben lelkesedtek az ötletemért, kihátráltak, nem álltak mellém. Ha szabad következtetnem, a politikai támogatást hiányolták mögülem. Pedig meggyőződésem, hogy lenne elegendő magyar ajkú tanár az oktatás beindításához, egy nemzetközi megegyezés keretében pedig vendégtanárokat is fogadhatnánk. Ha Magyarország, Újvidék és Szerbia is rábólint, ez már csak részletkérdés. Az viszont nagyon kellemetlenül érintett, hogy a magyar állam csakis az MNT-vel hajlandó beszélni, s hogy eddigi munkámat semmibe veszi. A politikusok csatározásába belefáradtam. Nem sértődésről van szó, tisztában vagyok vele, hogy a nemzeti érdek jelentősebb a személyemtől.
FŐLEG A HIÁNYSZAKOK ESETÉBEN
– Helyénvaló a meglátás, hogy Újvidéken kellene magyar nyelvű felsőoktatási szakokat, ágazatokat nyitni, mert látjuk azt, hogy az ösztöndíjra való jelentkezéskor a magyar nyelven oktatott szakok a legközkedveltebbek, még akkor is inkább ezeket választják, ha a munkalehetőség nem annyira jó, mint esetleg a hiányszakok esetében. Tehát főleg a hiányszakok területén lenne jó magyar nyelvű képzést indítani. Ennek több módja is lehet, de egyik sem zökkenőmentes – nyilatkozta Lengyel László, az MNT felsőoktatási kérdésekkel megbízott tanácsosa.
– Vannak a kihelyezett tagozati képzések, ezekkel azonban jogi problémák lehetnek, hiszen az itteni jogi háttér nem szabályozza, hogy milyen módon zajlik a képzés, és az ilyen képzésen szerzett okleveleket külföldi diplomákként kell itthon honosítani. A másik lehetőség az egyetemek közötti kapcsolat. Valamilyen projektum alapján megindítható olyan képzés, amely két különböző országban lévő egyetem együttműködésében zajlik, közösen akkreditálják a képzést mindkét országban, és ennek az eredménye egy olyan diploma, amit mindkét országban elfogadnak. Ez akkor történik meg, ha az adott ország nem tudja saját erőből megszervezni a képzéseit. Ez is jó út a magyar nyelvű képzés megszervezéséhez, de ehhez projektumot kell létrehozni, ami elég hosszadalmas és bonyolult folyamat. Egy másik ötlet, amiről Nagy Margit gondolkodott, hogy az Újvidéki Egyetem meglévő diákcsere programja, a TEMPUS keretében induljon meg a magyar nyelvű képzés, és azon a megbeszélésen, ami itt folyt az MNT-ben Nagy Margit, Takács Márta és jómagam részvételével, abban maradtunk, hogy megnézzük, hogyan is áll jelen pillanatban az Újvidéken Egyetem TEMPUS programja, milyen lehetőségei vannak az ilyen projektum alapján történő oktatásnak. Ezt a témát majd előterjesztjük a felsőoktatási bizottságnak, hogy meghalljuk, a tőlünk tapasztaltabbak vagy több információval rendelkezők mit mondanak. Hiszen az én értesüléseim szerint a TEMPUS inkább diákcserét, esetleg bizonyos szakterületeken tanárcserét, illetve kutatócserét támogató program. Ám ilyen jellegű dolgot megvalósítani, hogy gyakorlatilag egy itt folyó felsőoktatási programot más nyelven kell megszervezni, nem tudom, milyen feltételek mellett lehet. Hogyan akkreditálják azt a tanári kart, amelyik a magyar nyelvű képzést végzi, a képzés hogyan lesz megszervezve... Nem tudom, a pályázatok ezt hogyan szabályozzák. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy egy ilyen projektum által hogyan valósulhat meg magyar nyelvű képzés olyan szakterületeken, amelyeken már folyik szerb nyelvű képzés. Az érdekek és a szükségletek megegyeznek. Itt nincs szó arról, hogy valakik ezt akarják, mások meg nem, mivel ez olyan dolog, ami mindannyiunk számára jó lenne, de olyan szakaszában vagyunk a szervezésnek, amikor még nem tudunk egyértelmű, operatív jellegű dolgokat ígérni. Érdeklődünk, megnézzük a lehetőségeket, és meg is ígértük az ötletgazdának, hogy körüljárjuk a témát – mondta el Lengyel László.
