(fotó MTI, a képen: A főhős Kuksit alakító Grünwald Dávid és a mackója)
Az előadás tartalmát már sokan ismerhették, hiszen az megegyezik Radványi Géza 1947-es Valahol Európában című filmjével: éhes, bandákba verődő gyerekek próbálnak meg élelmet szerezni, rabolni a háború ideje alatt. Az előadás a felnőttek fokozott felelősségére hívja fel a figyelmet, hiszen a gyerekek nem tudják eldönteni, mi a jó, és mi a rossz, s ha nem szólnak rájuk, akkor még a légynek sem ártó Simon Péter zongoraművészt is felkötik.
Az előadás egyik leglátványosabb jelenete az volt, mikor a nyilasok helyi vezetőjét, Vince főhadnagyot alakító Alföldi a kisteleki veteránautó-gyűjtő, Gyöngyösi István gyűjteményébe tartozó, a II. világháborúhoz közeli években készült amerikai gyártmányú pick-up kisteherautóval megérkezett a színpadra.
Vajdasági szemmel nézve a darabot sajnos akaratlanul is előtörtek az emberből a múltbéli, az 1990-es évek háborúinak és a 2000-es bombázásnak az emlékei, s habár próbálta az ember elhessegetni a gondolatokat, azok csak nehezen távoztak. Szerencsére Simon művész úr humora és a gyerekhad látványa – köztük az a rész, amikor a fiatalok a nézők közé szaladva és mellettük állva éneklik „A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el” dalszöveget – sikeresen feledteti az emberrel a szörnyűségeket.
A végén vastaps és a nézők dobogása természetesen nem maradt el, amin nem kell csodálkozni, hiszen egy előadás, amely ennyi gyereket, ennyi látványos megoldást, díszletet, kiváló szereplőt tartalmaz, amelyben a Silló István karmester vezényelte szimfonikus zenekar hiba nélkül végzi a dolgát, és nem mellékesen bombáktól és azok robbanásától sem mentes, csakis bombasikerként kerülhet be a Szegedi Szabadtéri Játékok 80 éves történelmébe.
